hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog




A kötelező társadalombiztosítás rendszerében senki sem zárható ki az egészségügyi szolgáltatásból. Ezen természetbeni egészségügyi ellátás fedezetére szolgál a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék, illetve biztosítási jogviszony hiányában az egészségügyi szolgáltatásra kötött megállapodás alapján fizetendő járulék, vagy az egészségügyi szolgáltatási járulék. Ez utóbbiba tartoznak bele a szociálisan rászorult belföldi személyek is. Az alábbi bejegyzésben ezen személyek ellátási jogosultságáról adunk tájékoztatást.

Egészségügyi szolgáltatásba tartozik többek között az orvosi (háziorvosi-, járóbeteg-, fekvőbeteg) ellátás; ápolási ellátás, társadalombiztosítási támogatással rendelt gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz-, gyógyfürdő ellátás; betegszállítás, társadalombiztosítási támogatással külföldön igénybe vehető kezelések, és az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéből adódó utazási költségek megtérítés. 

Egészségbiztosítás szolgáltatások azonban nem „ingyen” járnak. Az ellátás fedezetére több járulék is szolgál. Az, aki az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt biztosítási jogviszonyban dolgozik, annak a jövedelméből az ellátás fedezeteként, 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék kerül levonásra (bevallásra). További fedezetet képez adott természetes személyek által megfizetett 7 320 forint/hó egészségügyi szolgáltatási járulék és egészségügyi szolgáltatásra kötött megállapodás alapján fizetett járulék valamint a központi költségvetés által megfizetett 7 320 forint/hó/fő egészségügyi szolgáltatási járulék. Aki nem áll biztosítási jogviszonyban és nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelme, nem terhelhető a fenti egészségügyi szolgáltatási járulék, illetve a megállapodás alapján fizetendő járulék megfizetésével. Erre tekintettel a központi költségvetés által megfizetett 7 320 forint/hó/fő egészségügyi szolgáltatási járulék (és az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalása) fedezi a szociálisan rászorultak egészségügyi szolgáltatását. 

Kik minősülnek szociálisan rászorultnak?

Az 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult az
  • akinek családjának vagyona nincs és 
  • a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 120%-át, azaz 34 200 forintot; illetve egyedülélő esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át, azaz 42 750 forintot.
Megjegyzés: Vagyonnak minősül az a hasznosítható ingatlan, jármű, vagyoni értékű jog, továbbá pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt – jövedelemként figyelembe nem vett – összeg, amelynek
  • külön-külön számított forgalmi értéke, illetve összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a harmincszorosát (azaz 855 000 forintot), vagy
  • együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a nyolcvanszorosát (azaz 2 280 000 forintot)
  • meghaladja, azzal, hogy a szociális rászorultságtól függő természetbeni ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan, amelyben az érintett személy életvitelszerűen lakik, az a vagyoni értékű jog, amely az általa lakott ingatlanon áll fenn, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármű.

Szociális ellátásra jogosultság megállapítása

A kormányhivatal szociális ügyekkel foglalkozó fővárosi kerületi, illetve járási szerve állapítja meg a fenti szociális rászorultságot. Erre azonban akkor kerülhet sor, ha a szociálisan rászorult személy azt kérelmezi. Az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából történő szociális rászorultság megállapítása iránti kérelmet a 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet  14. számú melléklet szerinti formanyomtatványon kell benyújtani, és ahhoz mellékelni kell a fenti kormányrendelet 1. számú melléklet szerinti vagyonnyilatkozatot is. A kérelem alapján a hatóság maximum egy évre állapítja meg a jogosultságot, azaz ezen egy évben az egészségügyi szolgáltatás fedezetét a költségvetésből fizetik. A szociálisan rászorult azonban ezen egy év leteltét követően ismét kérheti, hogy továbbra is a költségvetés fizesse ellátásának fedezetét, amelyre ismételten kérelmet kell benyújtania. Az ismételt kérelem a korábbi jogosultságot igazoló hatósági bizonyítvány érvényességi idejének lejártát megelőző 30 napon belül is benyújtható azzal, hogy az új jogosultságot legkorábban a korábbi jogosultság megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

Hatósági bizonyítvány kiállítása

A kormányhivatal szociális ügyekkel foglalkozó fővárosi kerületi, illetve járási szerve a kérelem elbírálása során megvizsgálja, hogy a kérelmező az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére más jogcímen valóban nem jogosult-e. Amennyiben a kérelmező egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen nem jogosult, és jövedelmi helyzete a fentiekben leírt feltételeknek megfelel, akkor a kormányhivatal illetékes szerve a szociális rászorultságról hatósági bizonyítványt állít ki. A bizonyítvány 1 évre szól. A bizonyítvány tartalmazza: 
  • a rászoruló személy nevét, 
  • lakcímét, 
  • Társadalombiztosítási Azonosító Jelét, 
  • a rászorultság tényét, 
  • az igazolás hatályosságát. 
A bizonyítvány a szociális rászorultságot a kérelem benyújtásának napjától igazolja azzal, hogy a bizonyítvány – adott feltételek fennállása esetén – egy év elteltével ismételten kiállítható.

A szociálisan rászorult személyek lejelentése az egészségbiztosító felé

A szociálisan rászorult személyekről a kormányhivatal szociális ügyekkel foglalkozó fővárosi kerületi, illetve járási szerve nyilvántartást vezet és bejelentési kötelezettséget teljesít a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) felé. Ezen jelentés alapján a beteg az egészségügyi szolgáltatásra „zöld” utat kap, azaz a jogosultság ellenőrzéskor a zöld lámpa jelzést kapja. A zöld jelzés azt jelenti, hogy az ellátandó személynek érvényes a TAJ száma és a NEAK nyilvántartásában jogosultként szerepel (azaz rendezett a befizetése), és ezáltal a társadalombiztosítás keretében igénybe veheti az egészségügyi szolgáltatásokat. 

 
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella




Hozzászólás 0 hozzászólás



A SZÉP-kártyánál, mint partnerünk írt róla, változások lesznek, korlátozott felhasználású pénzforgalmi számlákká alakulnak, legkésőbb január elejére már ezeken a számlákon kell lenniük az egyenlegeknek (Ha a kártyabirtokos ez ellen nem tiltakozott). Illetve a jövőben nem küldik vissza a lejárt (két évnél régebbi) feltöltéseket a számlavezetők a munkáltatónak, ellenben 3 százalékos díjat számíthatnak fel rá.

De vajon a meglévő három zseb, a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás, és a szabadidő feltöltése, felhasználása hogyan oszlik meg egymáshoz képest, amikor hangsúlyozottan a rekreáció lenne a SZÉP-kártya célja?

A Blokkk.com gyűjtötte ki az ezzel kapcsolatos adatokat, és cikkükből nagyon érdekes kép rajzolódik ki: a SZÉP-kártya sokkal inkább egy meleg étkezési utalvány, mint egy rekreációs program megtestesítője.

A családok nem a turizmust preferálják

A Széchenyi Pihenő Kártya 2011 végén indult, felváltva a korábbi üdülési csekket. Ma a kedvezményes adózás (34,12%) mellett adható keret az üzleti szférában 450 ezer forint, amelyből
  • belföldi szálláshelyre 225 ezer forint,
  • meleg étkezésre 150 ezer forint,
  • szabadidőre, egészségügyi, szépségápolási és sportszolgáltatásokra pedig 75 ezer forint adható legfeljebb.
2017-ben másfél milliónál is több volt a SZÉP-kártya birtokosok száma. A Magyar Turisztikai Ügynökség adataiból pedig az derült ki, hogy öt esztendő alatt összesen legalább 444 milliárd forintot költöttek el a családok 2011 és 2017. harmadik negyedéve között. (Eddig vannak csak adatok.) De ennek csak kisebb része, alig több mint ötöde ment el a szálláshelyeken.

Az ügynökség adatai alapján:
  • A Szép-kártya pénzek 70 százalékát eddig a vendéglátóhelyek könyvelhették el bevételként, ami 307 milliárd forintot jelentett 2011 és 2017 harmadik negyedéve között.
  • Szállásra összesen 84 milliárd forintot költöttek eddig a kártyabirtokosok.
  • Szabadidős tevékenységekre pedig mindössze 53 milliárd forintot.
Az is érdekes, mennyit jelent a SZÉP-kártya a szállodaiparnak, illetve az éttermi vendéglátásnak:
  • A szálláshelyek összes bevételének 10 százaléka alatt mozgott a SZÉP-kártya költés a szálláshelyeken, míg a belföldi turisztikai költekezésben 20-25 százalék között hullámzott az elmúlt években.
  • A vendéglősök 2017-ben 1072 milliárd forint forgalmat csináltak, amihez képest az első három negyedév 57 milliárd forintos forgalma (vagy a valószínűsíthető éves 70-80 milliárd forint) jóval kisebb súlyt képvisel, mint a szállodák SZÉP-kártyás bevétele.
  • Jövőre a tervek szerint csak a SZÉP-kártya marad kedvezményes adózású juttatás, és megszűnik nála az adóalapra az 1,18-as szorzó. Viszont 14 százalékos eho helyett egyelőre 19,5 százalékos szochót kellene rá fizetni.
Ami még kérdőjeles, hogy az esetleg megszűnő cafeteriajuttatások, vagy azok egy része beépülhet-e a SZÉP-kártyába, újabb zsebként. A munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek is szorgalmaznák ezt. De hogy lesz-e belőle valami? Pénteken azonban eldől a jövő évi adótörvények, és a cafeteria sorsa is, mert akkor lesz a Parlamentben a végszavazás.


A cikket partnerünk, a CafeT-rend készítette, és amennyiben kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk az info@cafetrend.hu e-mail címre, vagy keresse telefonon munkatársainkat a +36 (1) 273-3838 telefonszámon, ahol készségesen állunk rendelkezésére.



Hozzászólás 0 hozzászólás



A 117. számú Magyar Közlönyben került kihirdetésre az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló törvény, amely többek között vonatkozik a társadalombiztosítási közterhekre is. Az alábbi bejegyzésben összefoglalom azokat  a módosításokat, amelyeket 2018. július 25-ét követő naptól alkalmazni kell a biztosítási jogviszonyok és a szociális hozzájárulási adó kapcsán.

Munkaviszony megszüntetése, megszűnése kapcsán alkalmazandó szabályok

2018. július 26-án lépett hatályba az a pontosító rendelkezés is, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódó társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozik. Az 1997. évi LXXX. törvény a módosítás következtében rögzíti, hogy a munkaviszony jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig terjedő időszakot biztosítási jogviszonyban töltött időszaknak kell tekinteni a helyreállítást követően keletkezett társadalombiztosítási ellátások iránti igények elbírálásakor. Azaz a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során a munkaviszony megszűnése és a helyreállítása közötti időszak biztosítási időnek minősül. 

Szintén 2018. július 26-án lépett hatályba, hogy ugyan továbbra sem kell a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék kapcsán járulékot fizetni, azonban a törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a munkavégzés ellenértékeként (különösen elmaradt munkabér, végkielégítés címén) kapott, juttatott jövedelem járulékköteles jövedelem. Ezen szabállyal párhuzamosan a fenti időponttól a szociális hozzájárulás adótörvény is rögzíti, hogy  a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni, azonban a munkavégzés ellenértékeként (különösen elmaradt munkabér, végkielégítés címén) kapott  jövedelem után szociális hozzájárulási adófizetés áll fenn.

Ha a jogutód nélkül megszűnt munkáltató, több járulékot vont le a foglalkoztatottól, akkor az alábbiak szerint kell eljárni 2018. július 25-ét követően:

„Ha a természetes személy a munkáltató jogutód nélküli megszűnését követően tárja fel, hogy a munkáltató a járulékot nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, és a hiba a törvényben meghatározottnál magasabb összegű járulék levonását eredményezte, erről a tényről az adóazonosító szám feltüntetésével bejelentést tehet az állami adó- és vámhatósághoz. A bejelentés alapján a járulékkülönbözetet az állami adó- és vámhatóság határozattal írja elő a természetes személy javára, amennyiben az állami adó- és vámhatóság nyilvántartása szerint a munkáltató a természetes személytől a törvényben meghatározottnál magasabb összegű járulékot vont le, vallott be és fizetett meg."

Szociális hozzájárulási adókedvezményt érintő változás

A megváltozott munkaképességű vállalkozók által igénybe vehető szociális hozzájárulási adókedvezményt többek között az a vállalkozó vehette igénybe, akinek az egészségi állapota a hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű. A törvénymódosítás elfogadását követő napon, azaz 2018. július 26-án lépett hatályba az kedvező szabály, mely a fenti követelményi szintet kedvezőbbé tette és ennek következtében bővülhet a kedvezményre jogosult vállalkozók száma. A módosítás alapján azok a vállalkozók vehetik  igénybe a szociális hozzájárulási adókedvezményt, akiknek az egészségi állapota a hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos, vagy ennél kisebb mértékű. 

Járulékokra és biztosítási jogviszonyra vonatkozó módosítások

További változás a nyugdíjra köthető megállapodás kapcsán fizetendő járulékfizetést érinti. Kedvezőbbé téve a nyugellátásra vonatkozó megállapodások megkötését, a törvénymódosítás elfogadását követő naptól, azaz 2018. július 25-étől már alkalmazható az a szabály, hogy a szolgálati idő szerzése érdekében illetve a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzésére köthető megállapodásoknál a módosítást megelőzően fizetendő 34 százalékos mértékű járulék 24 százalékra csökkent. *

Kiegészült a munkaerőpiaci járulék fizetésére nem kötelezettek köre az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban tanuló nappali tagozatos tanulókkal. Azaz az az egyéni és társas vállalkozó, aki az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, mentesül a munkaerő-piaci járulék megfizetése alól. 

A posztdoktorként való foglalkoztatásról és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjról szóló 156/1997. (IX. 19.) kormányrendelet alapján az ösztöndíjban részesülőktől járulékot vontak és ez alapján társadalombiztosítási ellátásokat állapítottak meg a részükre. Erre tekintettel a jogszabály utólagosan rendezi az ösztöndíjban részesülők társadalombiztosítási jogállását és kimondja, hogy az ösztöndíj folyósításának időtartama – 2017. június 19-éig – biztosítási jogviszonynak minősül és a levont járulékok nyugdíjjáruléknak és egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járuléknak minősülnek.

2016. évi LXVI. törvény bővítette ki a biztosítási jogviszonyokat az állami projektértékelői jogviszonnyal. Az állami projektértékelő jogviszonyban állók az EU-s támogatási kérelmek tartalmi értékelését, mint közfeladatot látják el. 2018 július 25-ig ezen jogviszonyban a társadalombiztosítási közterheket hasonlóan kellett megfizetni, mint egy munkaviszonyban állónál. A törvénymódosítás elfogadását követő napon, azaz 2018. július 26-án lépett hatályba az a szabály, hogy az állami projektértékelői jogviszonyban álló személy csak akkor lesz biztosított, és ezáltal csak akkor kell járulékokat fizetnie, ha  az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.

Szűkebb kört érint az a szabály, amely a fogvatartottak kapcsán lépett hatályba, szintén 2018. július 26-án. A fogvatartott, fogvatartásának időtartama alatt ún. reintegrációs őrizet, valamint a társadalmi kötődés program keretében létesíthet munkaviszonyt illetve dolgozhat tanulószerződéses jogviszonyban is. A módosítás alapján nem  szünetel a fogvatartott biztosítási jogviszonya, ha a fogvatartása alatt létesít biztosítási jogviszonyt.

Végezetül meg kell említeni a külföldi pénznemben szerzett jövedelemre vonatkozó szociális hozzájárulási adóban olvasható pontosító rendelkezést. A törvénymódosítás indokolása alapján jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükséges, hogy a szociális hozzájárulási adóra vonatkozó szabályok között szerepeljen a külföldi pénznemből forintra történő átszámítást tartalmazó szabály. Ennek értelmében a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a külföldi pénznemben megszerzett jövedelem utáni adó megállapítására.


* Pontosítás (2018. augusztus 3.):

Bejegyzésünkben az szerepel, hogy a nyugellátásra kedvezőbben köthető megállapodás már 2018. július 25-ét követően. Ezúton pontosítjuk, hogy a megállapodásra vonatkozó szabály 2019. januárjától lép hatályba. Azaz az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) lehetőséget biztosít nyugellátás kapcsán megállapodás megkötésére. 

Az egyik megállapodás, amelyet jövőre érint a változás a következő: 
  • Nyugellátásra az a belföldi nagykorú természetes személy köthet megállapodást, aki 
  • nem saját jogú nyugdíjas, és
  • a Tbj. 5. § és a 13. § szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, vagy a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki rá, vagy 
  • a biztosítása szünetel.
Ez a megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére külön-külön nem köthető meg. A járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér. A fenti megállapodás 2018-ban 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett köthető. 2019. január 1-jétől – kedvezőbbé téve a megállapodáskötést – már 24 százalék megfizetése ellenében is megköthető lesz.

Továbbá köthető megállapodás szolgálati idő megszerzése céljából is. Ki kötheti a szolgálati időre szóló nyugdíj megállapodást? Az a nagykorú személy, aki
  • felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányoknak (ideértve a doktorandusz-képzést is) a Tny. 41. §-a szerint figyelembe vehető idejét szeretné szolgálati időként elismertetni, illetve
  • a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a Tny.-ben meghatározott húsz év szolgálati idő, vagy - az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén - az öregségi résznyugdíjhoz előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az öregségi résznyugdíjra vagy öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, legfeljebb azonban öt naptári évet kívánja elismertetni.
Ez a megállapodás a megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésével történik, amely 2019. január 1-jétől szintén 24 százalék lesz. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás




Ahogy azt előzetesen sejteni lehetett, lényegi változtatás nélkül ment át az adótörvény-tervezet cafeteriát érintő része a parlamenten – pénteken megszavazták, mi várható jövőre. Ez azt jelenti, hogy számos juttatás szűnhet meg. A feltételes módnak annyiban van még létjogosultsága, hogy elvileg a kormány meg fogja hallgatni a szociális partnerek (azaz a kérdésben egyetértő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek) kérését, hogy mégse kurtítsák meg a juttatási kört úgy, ahogy azt pénteken megszavazták. Szóval némi remény maradt még arra, hogy egy őszi adócsomaggal legyen némi felpuhítás. 

A jelenlegi állás szerint öt adómentes juttatás szűnik meg januártól, illetve csak a bérterhek megfizetése mellett lesz adható: 
  • az akár ötmillió forintos lakáscélú munkáltatói támogatás,
  • az idei évre is lazított mobilitási célú lakhatási támogatás,
  • a kockázati biztosítás munkáltató által megfizetett díja,
  • az idén újként behozott diákhitel-törlesztés megfizetéséhez adott munkáltatói támogatás,
  • a sportrendezvényre szóló belépők, valamint a kultúrautalványok.
Megmarad viszont a népszerű elemek közül egyedüliként az óvodai és bölcsődei térítési díj munkáltatói támogatása, és akkor is adható lesz jövőre, ha a számla a munkavállaló nevére szól. És maradnak még kevésbé ismert, illetve használt elemek is. 

A két béren kívüli juttatás közül csak a SZÉP-kártya marad. A tavaly bevezetett készpénzcafeteria megszűnik. 

A jelenleg kedvezményes, 34,22 százalékos adóteher pedig úgy változik, hogy megszűnik az adóalap 1,18-as szorzója, viszont a 14 százalékos eho helyett belép a szintén elfogadott szociális hozzájárulási adó törvény alapján a 19,5 százalékos szocho (ami elméletileg 2019 júliusában csökkenhet két százalékkal), valamint marad a 15 százalékos szja. Azaz a mostaninál egy hajszállal lesz magasabb az összes közteher januártól, 34,5 százalékos. Júliustól pedig ez lemehet 32,5 százalékra, ha valóban csökken a szocho 2 százalékkal. 

Ennyi lesz tehát a közteher a versenyszférában 450 ezer forintig, a közszférában pedig 200 ezer forintig. Az e fölött lévő rész egyes meghatározott juttatásként adózik. A keretösszegek maradnak, legfeljebb 225 ezer forint szálláshely-szolgáltatásra, 150 ezer forint vendéglátásra, 75 ezer forint a szabadidő zsebre mehet kedvezményes adózással. 

Az egyes meghatározott juttatásoknál megszűnik az a lehetőség, hogy a munkáltató belső szabályzat alapján, vagy minden munkavállalónak azonos formában és mértékben adhasson bármilyen juttatást a kifizetőt terhelő magasabb (jelenleg 40,71 százalékos) közteher megfizetése mellett. 

Teljesen megszüntetik a 2016. december 31-ig még béren kívüli juttatásnak minősülő, azóta egyes meghatározott juttatássá lefokozott elemeket, köztük például: 
  • az iskolakezdési támogatás,
  • a helyi utazási bérlet,
  • az önkéntes biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás,
  • az Erzsébet-utalvány juttatását.
A népszerűbb elemek közül a csekély értékű utalvány marad meg, viszont már nem háromszor, hanem csak évente egyszer lesz adható a minimálbér 10 százalékáig – erre Fata László cafeteria-szakértő hívta fel a figyelmet. 

2019-től egyes meghatározott juttatás maradhat még például:
  • az önkéntes biztosító pénztárakba célzott szolgáltatásra befizetett összeg,
  • a munkavégzéshez szorosabban kapcsolódó juttatások, mint például a cégtelefon magáncélú használata, a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás, a reprezentáció és üzleti ajándék címén adott termék és szolgáltatás, valamint
  • az olyan ingyenes vagy kedvezményes esemény keretében termék vagy szolgáltatás formájában juttatott bevétel, ahol nem állapítható meg egyértelműen, hogy ki és milyen arányban részesül az egyes szolgáltatásokból.
A megmaradó egyes meghatározott juttatások adóterhe is marad. (Mert marad az 1,18-as adóalapszorzó, a 19,5 százalékos szocho és a 15 százalékos szja.) Ha pedig júliusban mérséklődik a szocho, akkor 38,35 százalékra mehet le az összközteher.



Hozzászólás 0 hozzászólás

Ki minősül társas vállalkozónak?

2018. Július 17. 11:57 - siteadmin



Nagyon gyakori a biztosítási jogviszonyok között a társas vállalkozói jogviszony. Tekintettel arra, hogy a gyakorló könyvelők esetében sem mindig ismert, hogy ki minősül társas vállalkozónak, így az alábbi bejegyzésben a társas vállalkozói jogviszonyt ismertetem.

Kiindulásként mindenképpen rögzíteni kell, hogy  
  • a társas vállalkozói jogviszony – kivéve a kiegészítő tevékenységet – az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján biztosítási jogviszonyt keletkeztet; 
  • a nem nyugdíjas társas vállalkozók esetén ezen jogviszonyban legalább az ún. minimális alapok szerint fizetni kell a tb közterheket; továbbá 
  • a társas vállalkozói jogviszony csak a társas vállalkozás és annak tagja között jöhet létre.


Mit tekintünk társas vállalkozásnak?

Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján társas vállalkozások a következők:
  • közkereseti társaság,
  • betéti társaság,
  • korlátolt felelősségű társaság,
  • közös vállalat,
  • az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
  • társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is,
  • szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
  • gépjárművezető-képző munkaközösség,
  • az oktatói munkaközösség,
  • az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda,
  • a végrehajtói iroda,
  • az egyéni cég.
Az 1997. évi LXXX. törvény az alábbi öt esetet különíti el a társas vállalkozói jogviszonyban:
  1. Társas vállalkozó a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony). 
  2. Társas vállalkozó a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik. 

    A fenti két pontban foglalt esetekben a tag személyes közreműködése alapozza meg a társas vállalkozói jogviszonyt.

  3. Társas vállalkozó az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja.
  4. Társas vállalkozó az egyéni cég tagja.

    Azaz a 3. és 4. pontban már maga a taggá válás is létrehozza a társas vállalkozói jogviszonyt. 

  5. Társas vállalkozó a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését megbízásban látja el, kivéve, ha tagsági jogviszonyban társas vállalkozónak minősül. 
A fenti 5. pont kisebb magyarázatra szorul. A PTK alapján az ügyvezetés vagy munkaviszonyban, vagy megbízási jogviszonyban látható el. Ha a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság természetes személy tagja megbízási jogviszonyban csak ügyvezetést lát el, akkor társas vállalkozónak minősül. Ha ez az ügyvezető egyidejűleg a társaságban személyesen is közreműködik, azaz tagsági jogviszony keretében tevékenykedik, akkor két jogviszonya áll fenn. Az egyik jogviszony a fenti 1. pontban leírt, személyes közreműködésre épülő társas vállalkozói jogviszony. A másik jogviszony a megbízásban tagként ellátott ügyvezetés, amely a tag tagsági jogviszonyban folytatott személyes közreműködésére tekintettel már nem minősül társas vállalkozói jogviszonynak. Ügyvezetői jogviszonyára ez esetben az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (2) bekezdésének a szabályát kell alkalmazni, azaz akkor lesz biztosított ügyvezetőként, ha tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.

A leírtakat erősíti meg az adóhivatal „A társas vállalkozások, társas vállalkozók, gazdasági társaságok vezető tisztségviselői járulék-, és egészségügyi hozzájárulás,  valamint szociális hozzájárulási adó fizetésének alapvető szabályai 2012.” című kiadványa is, amelyben az alábbi példa is olvasható: 

„Könyvelési feladatokat ellátó Kft. egyik tagja megbízásos jogviszonyban havi 20 000 Ft díjazással végzi a vezető tisztségviselői feladatokat, és egyidejűleg könyvelési munkát is végez, melyet nem munkaviszonyban/megbízásos jogviszonyban lát el. Ebben az esetben a tag „többes jogviszonyban” állónak minősül, a személyes közreműködésre tekintettel társas vállalkozóként lesz biztosított, de a vezető tisztség tekintetében már nem válik társas vállalkozóvá, és ebben az esetben a vezető tisztség megítélésekor a Tbj. 5. § (2) bekezdését kell alkalmazni.”

Mindezek alapján figyelemmel kell lenni arra, hogy ha a társas vállalkozás tagja megbízásban ügyvezetést lát el, akkor ezzel egyidejűleg van-e személyes közreműködése a társaságban vagy sem. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56]
Blog archivum