hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog




A 117. számú Magyar Közlönyben került kihirdetésre az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló törvény, amely többek között vonatkozik a társadalombiztosítási közterhekre is. Az alábbi bejegyzésben összefoglalom azokat  a módosításokat, amelyeket 2018. július 25-ét követő naptól alkalmazni kell a biztosítási jogviszonyok és a szociális hozzájárulási adó kapcsán.

Munkaviszony megszüntetése, megszűnése kapcsán alkalmazandó szabályok

2018. július 26-án lépett hatályba az a pontosító rendelkezés is, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódó társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozik. Az 1997. évi LXXX. törvény a módosítás következtében rögzíti, hogy a munkaviszony jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig terjedő időszakot biztosítási jogviszonyban töltött időszaknak kell tekinteni a helyreállítást követően keletkezett társadalombiztosítási ellátások iránti igények elbírálásakor. Azaz a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során a munkaviszony megszűnése és a helyreállítása közötti időszak biztosítási időnek minősül. 

Szintén 2018. július 26-án lépett hatályba, hogy ugyan továbbra sem kell a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék kapcsán járulékot fizetni, azonban a törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a munkavégzés ellenértékeként (különösen elmaradt munkabér, végkielégítés címén) kapott, juttatott jövedelem járulékköteles jövedelem. Ezen szabállyal párhuzamosan a fenti időponttól a szociális hozzájárulás adótörvény is rögzíti, hogy  a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni, azonban a munkavégzés ellenértékeként (különösen elmaradt munkabér, végkielégítés címén) kapott  jövedelem után szociális hozzájárulási adófizetés áll fenn.

Ha a jogutód nélkül megszűnt munkáltató, több járulékot vont le a foglalkoztatottól, akkor az alábbiak szerint kell eljárni 2018. július 25-ét követően:

„Ha a természetes személy a munkáltató jogutód nélküli megszűnését követően tárja fel, hogy a munkáltató a járulékot nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, és a hiba a törvényben meghatározottnál magasabb összegű járulék levonását eredményezte, erről a tényről az adóazonosító szám feltüntetésével bejelentést tehet az állami adó- és vámhatósághoz. A bejelentés alapján a járulékkülönbözetet az állami adó- és vámhatóság határozattal írja elő a természetes személy javára, amennyiben az állami adó- és vámhatóság nyilvántartása szerint a munkáltató a természetes személytől a törvényben meghatározottnál magasabb összegű járulékot vont le, vallott be és fizetett meg."

Szociális hozzájárulási adókedvezményt érintő változás

A megváltozott munkaképességű vállalkozók által igénybe vehető szociális hozzájárulási adókedvezményt többek között az a vállalkozó vehette igénybe, akinek az egészségi állapota a hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű. A törvénymódosítás elfogadását követő napon, azaz 2018. július 26-án lépett hatályba az kedvező szabály, mely a fenti követelményi szintet kedvezőbbé tette és ennek következtében bővülhet a kedvezményre jogosult vállalkozók száma. A módosítás alapján azok a vállalkozók vehetik  igénybe a szociális hozzájárulási adókedvezményt, akiknek az egészségi állapota a hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos, vagy ennél kisebb mértékű. 

Járulékokra és biztosítási jogviszonyra vonatkozó módosítások

További változás a nyugdíjra köthető megállapodás kapcsán fizetendő járulékfizetést érinti. Kedvezőbbé téve a nyugellátásra vonatkozó megállapodások megkötését, a törvénymódosítás elfogadását követő naptól, azaz 2018. július 25-étől már alkalmazható az a szabály, hogy a szolgálati idő szerzése érdekében illetve a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzésére köthető megállapodásoknál a módosítást megelőzően fizetendő 34 százalékos mértékű járulék 24 százalékra csökkent. *

Kiegészült a munkaerőpiaci járulék fizetésére nem kötelezettek köre az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban tanuló nappali tagozatos tanulókkal. Azaz az az egyéni és társas vállalkozó, aki az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, mentesül a munkaerő-piaci járulék megfizetése alól. 

A posztdoktorként való foglalkoztatásról és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjról szóló 156/1997. (IX. 19.) kormányrendelet alapján az ösztöndíjban részesülőktől járulékot vontak és ez alapján társadalombiztosítási ellátásokat állapítottak meg a részükre. Erre tekintettel a jogszabály utólagosan rendezi az ösztöndíjban részesülők társadalombiztosítási jogállását és kimondja, hogy az ösztöndíj folyósításának időtartama – 2017. június 19-éig – biztosítási jogviszonynak minősül és a levont járulékok nyugdíjjáruléknak és egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járuléknak minősülnek.

2016. évi LXVI. törvény bővítette ki a biztosítási jogviszonyokat az állami projektértékelői jogviszonnyal. Az állami projektértékelő jogviszonyban állók az EU-s támogatási kérelmek tartalmi értékelését, mint közfeladatot látják el. 2018 július 25-ig ezen jogviszonyban a társadalombiztosítási közterheket hasonlóan kellett megfizetni, mint egy munkaviszonyban állónál. A törvénymódosítás elfogadását követő napon, azaz 2018. július 26-án lépett hatályba az a szabály, hogy az állami projektértékelői jogviszonyban álló személy csak akkor lesz biztosított, és ezáltal csak akkor kell járulékokat fizetnie, ha  az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.

Szűkebb kört érint az a szabály, amely a fogvatartottak kapcsán lépett hatályba, szintén 2018. július 26-án. A fogvatartott, fogvatartásának időtartama alatt ún. reintegrációs őrizet, valamint a társadalmi kötődés program keretében létesíthet munkaviszonyt illetve dolgozhat tanulószerződéses jogviszonyban is. A módosítás alapján nem  szünetel a fogvatartott biztosítási jogviszonya, ha a fogvatartása alatt létesít biztosítási jogviszonyt.

Végezetül meg kell említeni a külföldi pénznemben szerzett jövedelemre vonatkozó szociális hozzájárulási adóban olvasható pontosító rendelkezést. A törvénymódosítás indokolása alapján jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükséges, hogy a szociális hozzájárulási adóra vonatkozó szabályok között szerepeljen a külföldi pénznemből forintra történő átszámítást tartalmazó szabály. Ennek értelmében a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a külföldi pénznemben megszerzett jövedelem utáni adó megállapítására.


* Pontosítás (2018. augusztus 3.):

Bejegyzésünkben az szerepel, hogy a nyugellátásra kedvezőbben köthető megállapodás már 2018. július 25-ét követően. Ezúton pontosítjuk, hogy a megállapodásra vonatkozó szabály 2019. januárjától lép hatályba. Azaz az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) lehetőséget biztosít nyugellátás kapcsán megállapodás megkötésére. 

Az egyik megállapodás, amelyet jövőre érint a változás a következő: 
  • Nyugellátásra az a belföldi nagykorú természetes személy köthet megállapodást, aki 
  • nem saját jogú nyugdíjas, és
  • a Tbj. 5. § és a 13. § szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, vagy a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki rá, vagy 
  • a biztosítása szünetel.
Ez a megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére külön-külön nem köthető meg. A járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér. A fenti megállapodás 2018-ban 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett köthető. 2019. január 1-jétől – kedvezőbbé téve a megállapodáskötést – már 24 százalék megfizetése ellenében is megköthető lesz.

Továbbá köthető megállapodás szolgálati idő megszerzése céljából is. Ki kötheti a szolgálati időre szóló nyugdíj megállapodást? Az a nagykorú személy, aki
  • felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányoknak (ideértve a doktorandusz-képzést is) a Tny. 41. §-a szerint figyelembe vehető idejét szeretné szolgálati időként elismertetni, illetve
  • a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a Tny.-ben meghatározott húsz év szolgálati idő, vagy - az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén - az öregségi résznyugdíjhoz előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az öregségi résznyugdíjra vagy öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, legfeljebb azonban öt naptári évet kívánja elismertetni.
Ez a megállapodás a megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésével történik, amely 2019. január 1-jétől szintén 24 százalék lesz. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás




Ahogy azt előzetesen sejteni lehetett, lényegi változtatás nélkül ment át az adótörvény-tervezet cafeteriát érintő része a parlamenten – pénteken megszavazták, mi várható jövőre. Ez azt jelenti, hogy számos juttatás szűnhet meg. A feltételes módnak annyiban van még létjogosultsága, hogy elvileg a kormány meg fogja hallgatni a szociális partnerek (azaz a kérdésben egyetértő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek) kérését, hogy mégse kurtítsák meg a juttatási kört úgy, ahogy azt pénteken megszavazták. Szóval némi remény maradt még arra, hogy egy őszi adócsomaggal legyen némi felpuhítás. 

A jelenlegi állás szerint öt adómentes juttatás szűnik meg januártól, illetve csak a bérterhek megfizetése mellett lesz adható: 
  • az akár ötmillió forintos lakáscélú munkáltatói támogatás,
  • az idei évre is lazított mobilitási célú lakhatási támogatás,
  • a kockázati biztosítás munkáltató által megfizetett díja,
  • az idén újként behozott diákhitel-törlesztés megfizetéséhez adott munkáltatói támogatás,
  • a sportrendezvényre szóló belépők, valamint a kultúrautalványok.
Megmarad viszont a népszerű elemek közül egyedüliként az óvodai és bölcsődei térítési díj munkáltatói támogatása, és akkor is adható lesz jövőre, ha a számla a munkavállaló nevére szól. És maradnak még kevésbé ismert, illetve használt elemek is. 

A két béren kívüli juttatás közül csak a SZÉP-kártya marad. A tavaly bevezetett készpénzcafeteria megszűnik. 

A jelenleg kedvezményes, 34,22 százalékos adóteher pedig úgy változik, hogy megszűnik az adóalap 1,18-as szorzója, viszont a 14 százalékos eho helyett belép a szintén elfogadott szociális hozzájárulási adó törvény alapján a 19,5 százalékos szocho (ami elméletileg 2019 júliusában csökkenhet két százalékkal), valamint marad a 15 százalékos szja. Azaz a mostaninál egy hajszállal lesz magasabb az összes közteher januártól, 34,5 százalékos. Júliustól pedig ez lemehet 32,5 százalékra, ha valóban csökken a szocho 2 százalékkal. 

Ennyi lesz tehát a közteher a versenyszférában 450 ezer forintig, a közszférában pedig 200 ezer forintig. Az e fölött lévő rész egyes meghatározott juttatásként adózik. A keretösszegek maradnak, legfeljebb 225 ezer forint szálláshely-szolgáltatásra, 150 ezer forint vendéglátásra, 75 ezer forint a szabadidő zsebre mehet kedvezményes adózással. 

Az egyes meghatározott juttatásoknál megszűnik az a lehetőség, hogy a munkáltató belső szabályzat alapján, vagy minden munkavállalónak azonos formában és mértékben adhasson bármilyen juttatást a kifizetőt terhelő magasabb (jelenleg 40,71 százalékos) közteher megfizetése mellett. 

Teljesen megszüntetik a 2016. december 31-ig még béren kívüli juttatásnak minősülő, azóta egyes meghatározott juttatássá lefokozott elemeket, köztük például: 
  • az iskolakezdési támogatás,
  • a helyi utazási bérlet,
  • az önkéntes biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás,
  • az Erzsébet-utalvány juttatását.
A népszerűbb elemek közül a csekély értékű utalvány marad meg, viszont már nem háromszor, hanem csak évente egyszer lesz adható a minimálbér 10 százalékáig – erre Fata László cafeteria-szakértő hívta fel a figyelmet. 

2019-től egyes meghatározott juttatás maradhat még például:
  • az önkéntes biztosító pénztárakba célzott szolgáltatásra befizetett összeg,
  • a munkavégzéshez szorosabban kapcsolódó juttatások, mint például a cégtelefon magáncélú használata, a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás, a reprezentáció és üzleti ajándék címén adott termék és szolgáltatás, valamint
  • az olyan ingyenes vagy kedvezményes esemény keretében termék vagy szolgáltatás formájában juttatott bevétel, ahol nem állapítható meg egyértelműen, hogy ki és milyen arányban részesül az egyes szolgáltatásokból.
A megmaradó egyes meghatározott juttatások adóterhe is marad. (Mert marad az 1,18-as adóalapszorzó, a 19,5 százalékos szocho és a 15 százalékos szja.) Ha pedig júliusban mérséklődik a szocho, akkor 38,35 százalékra mehet le az összközteher.



Hozzászólás 0 hozzászólás

Ki minősül társas vállalkozónak?

2018. Július 17. 11:57 - siteadmin



Nagyon gyakori a biztosítási jogviszonyok között a társas vállalkozói jogviszony. Tekintettel arra, hogy a gyakorló könyvelők esetében sem mindig ismert, hogy ki minősül társas vállalkozónak, így az alábbi bejegyzésben a társas vállalkozói jogviszonyt ismertetem.

Kiindulásként mindenképpen rögzíteni kell, hogy  
  • a társas vállalkozói jogviszony – kivéve a kiegészítő tevékenységet – az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján biztosítási jogviszonyt keletkeztet; 
  • a nem nyugdíjas társas vállalkozók esetén ezen jogviszonyban legalább az ún. minimális alapok szerint fizetni kell a tb közterheket; továbbá 
  • a társas vállalkozói jogviszony csak a társas vállalkozás és annak tagja között jöhet létre.


Mit tekintünk társas vállalkozásnak?

Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján társas vállalkozások a következők:
  • közkereseti társaság,
  • betéti társaság,
  • korlátolt felelősségű társaság,
  • közös vállalat,
  • az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
  • társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is,
  • szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
  • gépjárművezető-képző munkaközösség,
  • az oktatói munkaközösség,
  • az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda,
  • a végrehajtói iroda,
  • az egyéni cég.
Az 1997. évi LXXX. törvény az alábbi öt esetet különíti el a társas vállalkozói jogviszonyban:
  1. Társas vállalkozó a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony). 
  2. Társas vállalkozó a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik. 

    A fenti két pontban foglalt esetekben a tag személyes közreműködése alapozza meg a társas vállalkozói jogviszonyt.

  3. Társas vállalkozó az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja.
  4. Társas vállalkozó az egyéni cég tagja.

    Azaz a 3. és 4. pontban már maga a taggá válás is létrehozza a társas vállalkozói jogviszonyt. 

  5. Társas vállalkozó a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését megbízásban látja el, kivéve, ha tagsági jogviszonyban társas vállalkozónak minősül. 
A fenti 5. pont kisebb magyarázatra szorul. A PTK alapján az ügyvezetés vagy munkaviszonyban, vagy megbízási jogviszonyban látható el. Ha a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság természetes személy tagja megbízási jogviszonyban csak ügyvezetést lát el, akkor társas vállalkozónak minősül. Ha ez az ügyvezető egyidejűleg a társaságban személyesen is közreműködik, azaz tagsági jogviszony keretében tevékenykedik, akkor két jogviszonya áll fenn. Az egyik jogviszony a fenti 1. pontban leírt, személyes közreműködésre épülő társas vállalkozói jogviszony. A másik jogviszony a megbízásban tagként ellátott ügyvezetés, amely a tag tagsági jogviszonyban folytatott személyes közreműködésére tekintettel már nem minősül társas vállalkozói jogviszonynak. Ügyvezetői jogviszonyára ez esetben az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (2) bekezdésének a szabályát kell alkalmazni, azaz akkor lesz biztosított ügyvezetőként, ha tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.

A leírtakat erősíti meg az adóhivatal „A társas vállalkozások, társas vállalkozók, gazdasági társaságok vezető tisztségviselői járulék-, és egészségügyi hozzájárulás,  valamint szociális hozzájárulási adó fizetésének alapvető szabályai 2012.” című kiadványa is, amelyben az alábbi példa is olvasható: 

„Könyvelési feladatokat ellátó Kft. egyik tagja megbízásos jogviszonyban havi 20 000 Ft díjazással végzi a vezető tisztségviselői feladatokat, és egyidejűleg könyvelési munkát is végez, melyet nem munkaviszonyban/megbízásos jogviszonyban lát el. Ebben az esetben a tag „többes jogviszonyban” állónak minősül, a személyes közreműködésre tekintettel társas vállalkozóként lesz biztosított, de a vezető tisztség tekintetében már nem válik társas vállalkozóvá, és ebben az esetben a vezető tisztség megítélésekor a Tbj. 5. § (2) bekezdését kell alkalmazni.”

Mindezek alapján figyelemmel kell lenni arra, hogy ha a társas vállalkozás tagja megbízásban ügyvezetést lát el, akkor ezzel egyidejűleg van-e személyes közreműködése a társaságban vagy sem. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1]
Blog archivum