hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog

Szemünk világa

2016. Április 8. 14:21 - siteadmin


Tudnivalók a képernyő előtti munkavégzés munkajogi szabályairól

Az irodai munkák meghatározó hányadában állandó munkaeszköz a számítógép. Sokaknak néhány év után emiatt szemüveg kell. Aztán egyre erősebb dioptriák. Pedig a jogszabály ad némi biztosítékot arra, hogy munkánk folytán ne váljunk feltétlenül szemüvegessé. Azonban elgondolkodtató, hogy pl azt a szabályt, miszerint 50 perc után 10 percre fel kellene állni a monitor mögül, a munkáltató betartja-e…  

A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit megállapító 50/1999. (XI. 3.) EüM rendeletet (a továbbiakban: Rendelet). A Rendelet hatálya azon munkavállalóra terjed ki, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ. A Rendelet alapján a napi 4 óra figyelembe vétele nem jelenthet problémát például a teljes munkaidőben foglalkoztatott, a munkakörükbe tartozó feladatok jellege alapján számítógéphez kötött szakmák esetében. A Rendeletnek való megfelelés gondot okozhat például abban az esetben, ha a képernyő mellett más munkavégzési helyek is megjelennek (pl. a könyveléssel, bérszámfejtéssel foglalkozó alkalmazott rendszeresen megbeszéléseken vesz részt, vagy az informatika mellett a papírt is használja). A Rendelet szerinti 4 órát munkanaponként és nem valamely hosszabb időszak átlagában kell számítani.

Mennyi ideig ülhetünk a képernyő előtt?

A Rendelet általános szabályaként a munkáltatónak úgy kell a munkafolyamatokat megszerveznie, hogy – általános szabályként – a folyamatos képernyő előtti munkavégzést 

óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg, továbbá 
a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg [4. § (1) bek.].

Számoljunk! A munkavállaló például napi 8 órás, tejes munkaidőben dolgozik. Egyfelől minden folyamatos 50 perc után „fel kell, hogy állítsák”, és valamely más, nem képernyő előtti munkavégzésnek minősülő tevékenységet kell, hogy a hatékony munkaszervezés keretében ellásson. Mert a Rendelet szerinti, óránként legalább tízperces szünet nem pihenőidő (mint például az Mt-ben szabályozott munkaközi szünet). Bár kétségtelen, az egyik 50 perc utáni 10 perc elkönyvelhető az Mt. alapján biztosítandó legalább 20 perces munkaközi szünet első feleként. Másfelől, ha a példabeli munkavállalónk egyenlő munkaidő-beosztás szerint dolgozik – figyelemmel az 50 perc utáni minimum 10 perces szünetekre –, egy munkanapon legfeljebb 6 óra 40 percet tölthet a monitor előtt. Így, ha a munkaadó a munkaközi szünetet szükségszerűen a munkaidő megszakításával, és – az Mt. általános szabálya szerint – a munkaidőn kívül biztosítja, 1 óra 20 percnyi, nem képernyő előtti munkavégzésnek tekintendő feladat ellátását kell még a munkavállalóra bízni – ha munkaidejét hatékonyan és jogszerűen kívánják felhasználni. 

Összességében e rendelkezés azt is jelenti, hogy a munkáltatónak – az alapvetően számítógéppel ellátható munkakörökben, a példánk szerint, általános napi teljes munkaidőben és egyenlő munkaidő-beosztás szerint dolgozó – munkavállalója számára valamennyi munkanapon munkaidejének legalább 1/6-ában nem képernyő előtti munkavégzéssel ellátható tevékenységet kell találnia. Önöknél betartják ezt a szabályt?

És akik a képernyő mögött maradhatnak

A Rendelet szerint, amennyiben a képernyő előtti munkavégzés 50 perc utáni legalább 10 perces megszakítása 

a munkavégzés céljára tekintettel más életét, testi épségét, valamint egyes vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti (pl. a biztonsági őr a képernyőn figyeli az őrzött objektumot), vagy 
az adott technológia (pl. megszakítás nélküli tevékenység végzéséhez kapcsolódó képernyős munkahely) miatt 

nem lehetséges, a munkáltató úgy szervezi meg a munkahelyen a napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként – a munka jellegéhez igazodóan, a veszélyhelyzet kizárásával – szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő hetvenöt százalékát [Rendelet 4. § (2) bek.]. Az előbbiekben felsorolt esetekben  - szemben az általános szabállyal – a Rendelet megengedi a 10 perce szünetek összevonását.
Összevetve a képernyő előtti munkavégzés tartamára vonatkozó általános és különös szabályt, az utóbbi esetben a munkavállaló rövidebb ideig, munkaideje 3/4-ben dolgozhat számítógép segítségével, miután a Rendelet általános rendelkezése szerinti esetben ez a tartam a munkaidő 5/6-a.  

Orvosi vizsgálat és szemüveg 

A munkáltató köteles – a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben előírtak figyelembevételével – a foglalkozás-egészségügyi orvosnál (a továbbiakban: orvos) kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését

a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás megkezdése előtt,
ezt követően kétévenként, amennyiben olyan látási panasza jelentkezik, amely a képernyős munkával hozható összefüggésbe [Rendelet 5. § (1) bek.].

A munkavállaló az időszakos alkalmassági vizsgálatokon túlmenően köteles a szem- és látásvizsgálaton részt venni. A vizsgálatot az orvos végzi el, és indokolt esetben a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be [Rendelet 5. § (2) bek.]. Minderre kerül sor, ha az orvos megállapítja, hogy a munkavállaló részére a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg biztosítása szükséges lehet. 
A Rendelet alapján, ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel A látásvizsgálat és az éleslátást biztosító szemüveg elkészítésének költségeit a munkáltató a munkavállalóval szemben nem érvényesítheti [Rendelet 6-7. §]. 



Hozzászólás 0 hozzászólás

Az adóelőleg megfizetése és levonása a 2016. évben

2016. Március 9. 13:37 - siteadmin



Cikkünkben áttekintjük az adóelőleg megfizetésének és levonásának 2016.évi szabályait, illetve a témához kapcsolódóan az adóalap kedvezményekre vonatkozó rendelkezéseket.  


Az adóelőleg megfizetése és levonása a 2016. évben

Az Szja tv. 46. § (1) bekezdése szerint eltérő rendelkezés hiányában az összevont adóalap adóját - az adóbevallásban/munkáltatói adómegállapításban történő utólagos elszámolással - adóelőlegként kell megfizetni.
Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek a bevételt terhelő adóelőleget a magánszemély által adott nyilatkozat alapján kell megállapítania.
Mind a munkáltatónak, kifizetőnek, mind pedig a magánszemélynek az adott nyilatkozatot az elévülésig – azaz 2016-ban adott nyilatkozatok esetén 2022. december 31-éig – meg kell őriznie. 
Az adóelőleg fizetési határidőkről – melyről az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 2. számú melléklete rendelkezik – a későbbiekben lesz szó.

Az Szja tv. 46. § (2) bekezdése rendelkezik arról az esetről, amikor nincs adóelőleg fizetési, vagy levonási kötelezettség.
A kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania

az őstermelői tevékenységből származó bevételből, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve ha családi gazdálkodó, az e jogállását igazoló okiratát; (Azonban a kifizetőnek az ilyen kifizetéseket is fel kell tüntetnie a ’08- bevallásában.)

a vállalkozói bevételből, ha az egyéni vállalkozó az e bevételéről kiállított bizonylatán feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát. (Az egyéni vállalkozói jogállásra tekintettel kifizetett összegről a kifizetőnek nem kell a ’08-as bevallásban adatot szolgáltatni.)

Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is meg kell állapítania, ha annak a bevételből történő levonására bármely okból nincs lehetőség. Ez esetben a megállapított adóelőleget nem kell megfizetnie, de a bevételről kiállított igazoláson fel kell tűntetni a le nem vont adóelőleg összegét is, a magánszemélynek pedig az adóelőleg le nem vont részét meg kell megfizetnie a negyedévet követő hó 12-éig. 
A kifizetőnek az adóelőleg le nem vont részéről adatot is kell szolgáltatnia a ’08-as bevallásában.

Az Szja tv. a kifizetőre vonatkozó rendelkezések mellett speciális - szigorúbb -szabályokat fogalmaz meg az adóelőleget megállapító munkáltató számára. Adóelőleget megállapító munkáltatónak minősül az Szja tv.  alkalmazásában a kifizető amennyiben

a magánszemély vele munkaviszonyban áll; 
a magánszemély részére bért (is) fizet;
olyan társas vállalkozás, akinek tevékenységében személyesen közreműködő tag van.

Az adóelőleget megállapító munkáltatónak ugyanis a rendszeres bevételt eredményező jogviszonyban álló magánszemély helyett a megállapított adóelőleget meg kell fizetnie, és a magánszeméllyel szembeni követelésként nyilvántartásba kell vennie. 
Az adóelőleget megállapító munkáltató az előzőekben említett követelését beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe azzal, hogy a magánszemélyt megillető munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámítást követően kifizetendő összeg nem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál. Amennyiben a magánszeméllyel szemben nincs olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná, akkor az adóköteles bevételről kiállított igazoláson fel kell tüntetnie a le nem vont adóelőleg összegét is, a magánszemély pedig az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni. A munkáltatónak az adóelőleg le nem vont részéről ebben az esetben is adatot kell szolgáltatnia az állami adóhatóság részére.

Az adóelőleg alapja
Az Szja tv. 47. § (1) bekezdése szerint az adóelőleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani az Szja tv. által elismert eltérésekre is figyelemmel. 

A nem önálló tevékenységből (pl. munkaviszonyból) – származó bevétel esetében a bevétel teljes összege képezi az adóelőleg alapját, mely csökkenthető

a kifizető által levont, vagy a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal, valamint 
az üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeggel, de legfeljebb havi 100 ezer forinttal.

A magánszemély a nem önálló tevékenységére kapott költségtérítésével szemben jogosult költségnyilatkozatot tenni. A kiadásokról nyilatkozni legfeljebb a költségtérítés mértékéig lehet a következő lehetőségek közül választva:

a tételesen igazolt költségek levonása, vagy 
az igazolás nélkül elszámolható költségek levonása. 

Az Szja tv. szerint, ha jogszabály költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. (Az igazolás nélkül elszámolható költségek körét az Szja tv. 3. számú mellékletének II. pontja tartalmazza.)

A fizetendő adóelőleg megállapítása érdekében előbb meg kell állapítani az adóelőleg-alapját, amely tovább csökkenthető az első házasok kedvezményével, valamint családi kedvezményt érvényesítő esetén az adóelőlegnél általa, illetve más jogosult által korábban még nem érvényesített kedvezménnyel. 
Az említett kedvezményekkel csökkentett adóelőleg alap után 2016. január 1-jétől 15 százalék az adó.
Amennyiben az adóelőleget a kifizető, munkáltató köteles megállapítani és megfizetni, úgy azt a kifizetés (juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, továbbá azt a havi adó- és járulékbevallásában, magánszemélyenkénti bontásban bevallania. 
Abban az esetben, ha a bevétel adóelőleg-levonásra nem kötelezett kifizetőtől származik, akkor az adóelőleg megállapítására, megfizetésére a magánszemély saját maga köteles. A magánszemély köteles az adóelőleg megfizetésére (megállapítására) abban az esetben is, ha pl. külföldről, Magyarországon telephellyel nem rendelkező társaságtól származik jövedelme.

Kedvezmények az adóelőleg megállapítása során
 
Családi kedvezmény 
A családi kedvezmény 2016-ban – az eltartottak számától függően – kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként egy eltartott esetén 66 670 forint, kettő eltartott esetén 83 330 forint, három vagy annál több eltartott esetén 220 000 forint.

Az első házasok kedvezménye
A jogosultak által együttesen érvényesíthető kedvezmény 2016. január 1-jétől jogosultági hónaponként 33 335 forint

Személyi kedvezmény 
Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki a 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendeletben említett betegségek valamelyikében szenved, továbbá, aki rokkantsági járadékban vagy fogyatékossági támogatásban részesül.
A nyilatkozat alapján a munkáltató (kifizető) által levonandó adóelőleg, vagy önadózás esetén a magánszemély döntése alapján a fizetendő adóelőleg havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékával, azaz 2016-ban havi 5 550 forinttal csökkenthető.
 


Hozzászólás 0 hozzászólás

2016. évi változások a Tbj.-ben

2015. December 18. 13:12 - siteadmin



2015. november 27-én került kihirdetésre a Magyar Közlönyben a 2015. évi CLXXXVII. törvény, amely többek között az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvényre vonatkozó módosításokat is tartalmazza. A Tbj. jövő évi módosításait foglaljuk össze az alábbiakban.  


Kisadózásra vonatkozó módosítások

A Tbj. szabályai eddig egyáltalán nem rendelkeztek a kisadózókról, holott a kisadózók is lehetnek biztosítottak, és az ellátásaik fedezetét is megfizetik a tételes adó által.

A kisadózókra vonatkozó módosítás egyrészt a kisadózók közteherfizetésére vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a kisadózók nem fizetnek társadalombiztosítási járulékokat, hanem a közterheket tételes adó megfizetésével róják le, így a módosítás is rögzíti, hogy a kisadózóknak az egészségbiztosítási- és munkaerő- piaci-, valamint nyugdíjjárulék kötelezettséget is kiváltó közteherfizetést a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint kell teljesíteniük. 

A Tbj. szintén kisadózásra vonatkozó kiegészítése a bejelentési kötelezettségre vonatkozik. A Tbj. szerinti biztosítottat be kell jelenteni T1041-es adatlapon. Több esetben is felmerült az a kérdés, hogy a főállású kisadózók esetén be kell-e nyújtani az adóhivatalnak a T1041-es adatlapot?  

A fenti kérdés felvetését többek között az indokolta, hogy a biztosított kisadózók piros lámpát kaptak az orvosnál. Ezért felmerült, hogy esetükben – a kisadózókra vonatkozó pl: T101, T101E vagy T201T adatlapokon túl - netán szükséges a T1041-es nyomtatvány kitöltése is. 

Az adóhivatal már korábban kiadott egy tájékoztatást, mely szerint: „Az adóhatósághoz benyújtott bejelentések adattartalma alapján az adóhatóság adatot szolgáltat az egészség- és nyugdíjbiztosítási szervek felé a főállású kisadózó biztosítotti jogállásának időtartamáról és az ellátások alapjáról. Ebből következően a főállású kisadózó biztosítási jogviszonyával összefüggésben nem kell benyújtani a 15T1041 számú adatlapot.”

A módosítás most már törvénybe foglalva is megerősíti az adóhivatal fenti tájékoztatását.


Egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke

Korábban, még a 2015. évi LXXXI. törvényben került kihirdetésre az egészségügyi szolgáltatási járulék változása. Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezet, valamint az 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege jelenleg 6930 forint (napi összege 231 forint). Ezen egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés mértéke ismét növekszik havi 120 forinttal. Erre tekintettel 2016. január 1-étől egészségügyi szolgáltatási járulék 7050 forint (napi összege 235 forint) lesz.


Családi járulékkedvezmény

Szintén 2015. évi LXXXI. törvényben került átvezetésre a Tbj.-ben a személyi jövedelemadó csökkentéshez kapcsolódó módosítás. 2016. január 1-jétől a személyi jövedelemadó előleg 16 százalékról 15 százalékra csökken. Ez a változás került be a Tbj.-be is a családi járulékkedvezmény vonatkozásában. 


Statisztikai adatszolgáltatás

A törvénymódosítás a statisztikai adatszolgáltatásra is kiterjed. A törvénymódosítás indokolása alapján „az Európai statisztikákról szóló 223/2009/EK rendelet módosításáról szóló 2015/759 Európai Parlamenti rendelet alapján a KSH jogosult a közigazgatási nyilvántartásokhoz való azonnali és ingyenes hozzáférésre, a nyilvántartásokból származó adatok felhasználására, statisztikába történő beépítésre. A KSH feladatellátáshoz szükséges, hogy a nyilvántartásból származó adatok egyedi azonosításra alkalmasak legyen, egyrészt az adatszolgáltatói kör teljességének biztosításához, valamint az adatminőség ellenőrzéséhez és javításához.” Mindezek alapján a Tbj.-ét kiegészítő módosítás úgy rendelkezik, hogy 
  • személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születési év, hónap és nap),
  • családi állapot, állampolgárság,
  • lakóhely (tartózkodási hely),
  • foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
  • az egészségkárosodás mértékére, a rehabilitálhatóságra, az egészségi állapotra, továbbá az élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre vonatkozó olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek,
  • jövedelemre vonatkozó adatok,
  • társadalombiztosítási azonosító jel 
statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra a Központi Statisztikai Hivatal részére személyazonosításra alkalmas módon átadhatók. 



Hozzászólás 0 hozzászólás



2015. július 1-jétől több olyan törvénymódosítás is hatályba lépett, amely érinti a csecsemőgondozási díj és gyermekgondozási díj kiszámítását, a baleseti ellátásokat valamint a szociális hozzájárulási adókedvezményt. Az alábbiakban ezeket a törvénymódosításokat foglaljuk össze.


Változások a táppénz, baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj és gyermekgondozási díj kapcsán

Fogalmak pontosításai

1997. évi LXXXIII. törvényben a jövedelem eddigi meghatározása a pénzbeli ellátásokra vonatkozott, a baleseti táppénzre nem terjedt ki. 2015. július 1-étől hatályos módosítás alapján most már a baleseti táppénzre is a következő jövedelem meghatározást kell alkalmazni: Jövedelem: a baleseti táppénz összegének kiszámításánál az 1997. évi LXXXIII. törvényben meghatározott időszakra adóelőleg megállapításához az állami adóhatóságnál bevallott, pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem. Azaz, a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem lett a baleseti táppénznek is az alapja.

A szerződés szerinti havi jövedelmet a betegszabadság és az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak esetén az egy havi távolléti díj, illetve az egészségügyi szabadság idejére járó távolléti díj adta. Ez a megfogalmazás azonban nem volt pontos, mivel nem volt egyértelmű, hogy melyik hónapra, melyik időszakra számított távolléti díjat kell figyelembe venni. A módosítás alapján
  • a betegszabadságra jogosultak esetén az ellátásra való jogosultság kezdő napjának hónapjára számított távolléti díj, illetve az illetmény egy hónapra járó összege,
  • az egészségügyi szabadságra jogosultak esetében az ellátásra való jogosultság kezdő napjának hónapjára számított, egészségügyi szabadság idejére járó távolléti díj
képezi a szerződés szerinti havi jövedelmet.

Új kedvezményszabály

Mind a csecsemőgondozási díjra, mind a gyermekgondozási díjra vonatkozik 2015. július 1-jétől az ún. új kedvezményszabály, amely a kisgyermekes szülők újabb gyermekvállalását hivatott elősegíteni. Ha az újszülött a testvére után folyósított gyermekgondozási díj vagy gyermekgondozási segély igénybevétele alatt, vagy annak megszűnését követő egy éven belül születik, és a testvérre megállapított csecsemőgondozási díj naptári napi alapja magasabb összegű, mint az újszülött gyermekre járó csecsemőgondozási díj illetve gyermekgondozási díj alapja, akkor a magasabb naptári napi alap alapján kell az ellátást megállapítani.

A törvény indokolása alapján a módosítás egyfajta új kedvezmény szabályt hozott létre azon kismamák ellátásainak megállapítására, akik részmunkaidőben mennek vissza dolgozni az ellátás folyósítása mellett. A módosításnak ezért az a célja, hogy egy újabb ellátás megállapítása a magasabb naptári alapra épüljön.

Továbbá módosult a gyermekgondozási díj kiszámításának szabálya is. A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló jövedelemből a naptári napi alapot az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (1)-(5) és (8) bekezdései helyett a 48. § (1)–(3) bekezdései szerint kell megállapítani. Ha a naptári napi alap nem állapítható meg a fenti bekezdések alapján, akkor a naptári napi alap a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad része azzal, hogy ha a biztosított naptári napi jövedelme a minimálbér kétszeresének harmincad részét nem éri el, a gyermekgondozási díj összegének megállapításánál a biztosított tényleges jövedelmét kell figyelembe venni. Tényleges jövedelem hiányában a szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni.


Változások a foglalkozási betegség, üzemi baleset vonatkozásában

A baleseti ellátások a foglalkozási megbetegedés valamint az üzemi baleset esetén járnak. A foglalkozási megbetegedést az 1997. évi LXXXIII. törvényben foglalt szabálynál részletesebben rendeleti szinten szabályozták. Ez a rendeleti szintű szabály került be az 1997. évi LXXXIII. törvénybe, és ezáltal a foglalkozási betegség fogalma a következőképpen alakult:

„Foglalkozási betegség a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely
  • a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve
  • a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.”
2015. július 1-je előtt az ittasság kapcsán az a baleset nem minősült üzeminek, amely kizárólag a sérült ittassága miatt következett be. Ezzel szemben szigorúbb szabály került bevezetésre 2015. július 1-jétől, mely szerint a baleset akkor nem minősül üzemi balesetnek, ha az részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be. Azaz 2015. július 1-jétől az üzemi baleset kizáró körülményeinél két jelentős változás lépett hatályba. Az egyik, hogy már nem csak az alkoholos befolyásoltság, hanem a kábítószer általi befolyásoltság is kizáró oknak minősül. A másik változás, hogy nem kizárólag a sérült ittasságából kell a balesetnek bekövetkeznie, hanem elég, ha a baleset részben függ össze a sérült alkoholos befolyásoltságával.


Bővült az egészségbiztosító ellenőrzési jogosultsága

Idén január elsejétől jogosult arra az egészségbiztosító, hogy ellenőrizze, hogy a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem bevallására kötelezett személy, illetve a foglalkoztató ezen kötelezettségének eleget tett-e. A jogszabály azt írta elő, hogy az egészségbiztosító csak az ellenőrzési eljárása során volt jogosult ezen ellenőrzésre. A törvénymódosítás kiterjesztette az ellenőrzési jogosultságot, mely szerint július 1-jétől az egészségbiztosító akkor is jogosult ellenőrizni a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulék bevallását, amikor a pénzbeli ellátás és a baleseti táppénz iránti kérelmet elbírálja.


25 év feletti és 55 év alatti mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók szociális hozzájárulási adókedvezménye

2015. július 1-jétől bővült a szociális hozzájárulási adókedvezmények köre a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető kedvezménnyel. Az adókedvezmény a 25 év feletti és 55 év alatti munkavállalók esetén alkalmazható, ha foglalkoztatásukra a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH közlemény (FEOR-08) 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333 számú foglalkozásából a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421 számú foglalkozás szerinti munkakörben kerül sor.

A kedvezmény mértéke: a munkavállaló bruttó munkabérének, de legfeljebb 100 000 forint 14,5 százaléka. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a kedvezmény mértékét is arányosítani kell. Nem érvényesíthető a kedvezmény, ha
  • a kifizető a munkavállalót az adómegállapítási időszak egy részében nem vagy nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatta,
  • azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló a 25. vagy 55. évét betölti,
  • továbbá ezt a kedvezményt a költségvetési szerv kifizető nem érvényesítheti.
A kedvezmény jogos igénybevétele igazolható többek között a FEOR-t tartalmazó munkaszerződéssel valamint munkaköri leírással. Igazolni kell továbbá, hogy a munkavállaló 25 év feletti és 55 év alatti. Az életkor igazolására szolgálhat például a munkavállaló a személyi igazolványáról vagy útleveléről vagy jogosítványáról készített fénymásolat, amelynek másolásához a munkavállalónak előzetesen hozzá kell járulnia.



Hozzászólás 0 hozzászólás

Dr. Horváth István: Kölcsönzéssel termelés?

2015. Szeptember 30. 10:18 - siteadmin




Tudjon meg többet a jogszerű és hatékony munkáltatói jogalkalmazásról!

Jöjjön el a PENTA UNIÓ Zrt. és a BaBér szervezésében
Dr. Tánczos Rita (bíró, Kúria) és Dr. Horváth István (ügyvéd, egyetemi docens)
címmel megrendezésre kerülő előadására 2015. október 6-án.




A munkáltatói kárfelelősség után cikksorozatom befejező része a munkaerőt kölcsönző munkáltatóknak, azaz a kölcsönvevőknek szóló legfontosabb szabályokat foglalja össze a Munka Törvénykönyvéből [Mt.].(Az előző részeket a következő linkeken olvashatja: munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó általános magatartási követelmények, munkaszerződés tartalma, munkaszerződés módosítása,munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése, munkáltatói felmondás, azonnali hatályú felmondás, hatékony munkaszervezést segítő jogintézmények, szabadságkiadásra vonatkozó szabályok, munkabér fizetésére vonatkozó szabályok, munkáltatói kárfelelősség).

Régebben előadtam egy munkajogi tanfolyamon. A végén jött egy kérdés, mely szerint Magyarországon munkáltatót alapít egy multi cég. Munkaviszonyt létesít a funkcionális feladatokat ellátókkal (pl. pénzügy, humánpolitika) az alaptevékenységben, az üzemcsarnokban, a futószalag mellett dolgozókat pedig kikölcsönzi. Jogszerű-e mindez? A kérdésre kérdés: hát mire is találták ki a munkaerő-kölcsönzést?!


A munkaerő-kölcsönzés fogalma: ideiglenes megoldás

Az Mt. 214. §-a szerint a munkaerő-kölcsönzés: az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés). Három partner áll kapcsolatban egymással: a munkavállaló a kölcsönbeadóval köt munkaszerződést, ugyanakkor foglalkoztatására kizárólag egy másik munkáltatónál, a kölcsönvevőnél kerülhet sor, melynek hátterében jogi előfeltételként a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő polgári jogi hatálya alá tartozó, de a Polgári Törvénykönyvben [Ptk.] nem nevesített szerződése áll.

A meghatározás lényeges eleme a szolgáltatás tárgya. A munkaerő-kölcsönzés alapján a kölcsönbeadó a kölcsönvevőnek valamely a tevékenységi körébe tartozó feladat ellátásához – melyet akár saját alkalmazottakkal is elláthatnának – biztosítja a megfelelő létszámú és szakképzettségű munkavállalókat. Mindez egyben elhatárolja a munkaerő-kölcsönzést az egyéb polgári jogi szerződésektől, így különösen a megbízástól és a vállalkozástól, melyek esetében a megbízott és a vállalkozó ügyek ellátásra, illetve munkával elérhető eredmény teljesítésre szerződik a megbízóval, illetőleg a megrendelővel. Ekkor nem a tevékenységhez szükséges munkaerőt, hanem magát a szolgáltatást vásárolják meg (pl. vagyonvédelem, portaszolgálat, takarítás, bérszámfejtés, fuvarozás).

A kikölcsönzés: a munkavállaló által a kölcsönvevő részére történő munkavégzés. A kölcsönvevő nem csupán a munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás igénybe vevője, a munkát végzők felett a kölcsönvevő gyakorolja a munkaviszony munkáltatóját megillető utasítási és irányítási jogkört. Az ideiglenesség követelménye alapján a kikölcsönzés tartama nem haladhatja meg az öt évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg. Az ideiglenesség követelménye a kölcsönzött munkavállaló és egy adott kölcsönvevő viszonyában megfogalmazott elvárás.


Kitől kölcsönözhetünk?

Az Mt. 215. §-a határozza meg a kölcsönbeadó jogállásának feltételeit. Az Mt. megfogalmazása különválasztja a lehetséges kölcsönbeadói kört – attól függően, hogy a kölcsönbeadó székhelye az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamely tagállamában vagy Magyarországon van-e. Kölcsönbeadó lehet
  • az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
  • az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet,
amely megfelel az Mt-ben és az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek. Az Mt. és a hozzákapcsolódó végrehajtási jogszabály már részletesebben rendelkezik a belföldi székhelyű kölcsönbeadókról. E kölcsönbeadó a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság (kft., zrt, nyrt.) vagy a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában szövetkezet lehet, amely megfelel az Mt.-ben, valamint más jogszabályban foglalt feltételeknek és az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette. (Az Mt. mellett a munkaerő-kölcsönzés tekintetében meghatározó a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló Korm. rendelet szabályozása.)


Amikor tilos a kölcsönzés vagy érvénytelen a kölcsönzésre szóló szerződés

Az Mt. 216. §-a szerint tilos a munkavállaló kölcsönzése
  • munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott esetben, így például a közszféra többségében (pl. közigazgatás) nem lehet közszolgálati tisztviselő állásokba munkaerőt kölcsönözni;
  • a sztrájkban részt vevő munkavállaló helyettesítésére, mindez nem érinti a sztrájk bejelentését megelőzően kikölcsönzött munkavállalók további foglalkoztatását;
  • ha a kikölcsönzés tartama ugyanazon kölcsönvevőnél meghaladhatja az öt évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg. Amint az ítélkezési gyakorlat egyértelműen kimondja: a munkaerő-kölcsönzés keretében a kölcsönvevő munkáltató nem kölcsönözheti tovább más munkáltatónak a munkavállalót [EBH2005. 1247].
Az Mt. tiltja, hogy az azonos cégcsoportba tartozó munkáltatók kölcsönbeadóként és kölcsönvevőként munkaerő-kölcsönzésre szóló szerződést kössenek egymással. Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha
  • a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő tulajdonosa – részben vagy egészben – azonos,
  • a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
  • a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással [Mt. 217. § (1) bekezdés].

A kölcsönzött elhelyezkedése a kölcsönvevőnél – szabad a vásár!

Ha beválik a kikölcsönzött munkavállaló, nincs jogszabályi akadálya, hogy a kölcsönvevő munkaviszonyt létesítsen vele. Elöljáróban, az Mt. 213. (3) bekezdése alapján érvénytelen a megállapodás, amely
  • a munkaviszony megszűnését vagy megszüntetését követően a kölcsönvevővel való jogviszony létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő a korábbi kölcsönzött munkavállaló terhére, valamint
  • alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást kell fizetni a kölcsönzésért vagy a kölcsönvevővel történő jogviszony létesítésért. Nem tilos azonban, hogy a munkavállaló ilyen átvételéért a kölcsönbeadó díjat kérjen a kölcsönvevőtől. Az összeg a Ptk. elvi szabályai mellett szabad megállapodás tárgya.
A kölcsönvevőnek a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről, és a betöltetlen álláshelyekről a munkavállalókat folyamatosan tájékoztatnia kell. A tájékoztatás a kölcsönzött munkavállalók és a kölcsönvevő érdeke is, hiszen megfelelő igény esetén különösebb megelőző kiválasztási eljárás (pl. pályázat, álláshirdetés) nélkül jöhet létre a munkaviszony. A kölcsönvevői tájékoztatás nem minősül a munkaszerződés megkötésére irányuló ajánlatként [Mt. 216. § (4) bekezdés].


A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő kapcsolata

A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő szerződése a polgári jog hatálya alá tartozik, ugyanakkor a Ptk. nem nevesíti külön a munkaerő-kölcsönzési szerződést, így annak tartalmát a felek – a Ptk. általános szabályainak és az Mt. különös rendelkezéseinek keretei között – szabadon állapíthatják meg (pl. a felek szolgáltatásainak feltételei, kölcsönzési díj mértéke, a szerződés felmondásának feltételei). Alaki követelmény: a megállapodást írásba kell foglalni. Az Mt. 217. §-a tartalmazza a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszonnyal kapcsolatos minimális elvárásokat. Megállapodásuknak tartalmaznia kell a kölcsönzés lényeges feltételeit, ugyanakkor az Mt. a lényeges feltételekről nem rendelkezik. A gyakorlat szerint ilyennek minősül
  • a kikölcsönzés időtartama (az adott munkavállaló mikortól milyen hosszú ideig dolgozzon a kölcsönvevőnél), ennek időtartama nem haladhatja meg az öt évet;
  • a munkavégzés helye a kölcsönvevőnél;
  • milyen munkakör ellátására hány munkavállalót kölcsönöznek ki (mindezt a szerződés általában nem személyek szerint állapítja meg);
  • a kölcsönzés díja.
Általában egy munkaerő-kölcsönzési szerződésben több munkavállaló kölcsönzésében állapodnak meg valamely átmeneti vagy hosszabb tartamú kölcsönvevői foglalkoztatási igény kielégítése érdekében. Természetesen nem kizárt, hogy a szerződés csupán egy munkavállaló kölcsönzéséről rendelkezik (pl. helyettesítésre).


A munkáltatói jogkör megosztása kölcsönbeadó és vevő között

A munkaerő-kölcsönzési szerződés kötelező tartalmi eleme a munkáltatói jogkör gyakorlás megosztásáról szóló rendelkezés, ezzel kapcsolatban az Mt. kizárja, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogát a kölcsönbeadó a kölcsönvevőnek átengedje. A kölcsönvevőt illetik, illetve terhelik a munkavégzéshez kötődő valamennyi jog és kötelezettség (pl. utasítás, munkaidő-beosztása, munkavédelmi szabályok betartása, az egyenlő bánásmód követelményének biztosítása). Ezen túlmenően nincs akadálya, hogy a szerződésben a kölcsönvevőt olyan jogok is megillessék, amelyek egyébként általában a kölcsönbeadó jogai (pl. a kölcsönbeadó a kölcsönvevő által előzetesen alkalmasnak talált jelentkezővel köt kölcsönzésre szóló munkaszerződést).

A munkáltatói jogkör megosztása tekintetében egy további szabály köti a feleket: megállapodásukban nem térhetnek el az Mt. 218. § (4) bekezdésében foglaltaktól. Így a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak
  • a munkavállaló munkavédelmével, a foglalkoztatása során a munkáltatót terhelő kötelezettségek teljesítése, valamint
  • a munkaidővel és pihenőidővel, ezek nyilvántartásával kapcsolatban.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhat arról, hogy – a kölcsönbeadó helyett – milyen feltételekkel viseli a kölcsönvevő a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott egyes költségeket (pl. a munkavállaló utazási költségei, a munkavégzéshez szükséges alkalmassági vizsgálat díja). A kölcsönzési szerződés vonatkozásában a kötelezőek mellett esetleges tartalmi elemeket is említ a törvény, így például a szerződés szerint a kölcsönvevő biztosíthat egyes munkabéren kívüli juttatásokat (pl. étkeztetés, munkaruházat) a kölcsönzött munkavállalónak. [Mt. 217. § (2) és (4) bekezdés]


A kölcsönvevő tájékoztatása a kölcsönbeadónak

Az Mt. alapján a kölcsönvevő írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót az irányadó munkarendről, a munkáltatói jogkör gyakorlójáról, a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről, az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmassági feltételről, továbbá minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges.

E tájékoztatás egyrészt szükséges a kölcsönbeadó munkáltatói kötelezettségeinek teljesítéséhez (pl. bérfizetés), másrészt a szolgáltatás teljesítéséhez is (pl. ha az irányadó munkarend szerint éjszaka is dolgozni kell, várandós munkavállaló nem kölcsönözhető). A tájékoztatás esedékességét és gyakoriságát a felek szerződésükben rögzíthetik [217. § (3) bekezdés]. Ezzel kapcsolatban az Mt. két kivételt állapít meg, mely szerint a kölcsönvevő
  • eltérő megállapodás hiányában köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér kifizetéséhez, valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges, továbbá
  • az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a szükséges adatokat a kölcsönbeadóval közölni, ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg [217. § (5) bekezdés].

A kölcsönbeadó tájékoztatása a kölcsönvevőnek

Az Mt. alapján kifejezetten a kölcsönvevő kérésére köteles a kölcsönbeadó
  • tájékoztatni legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig az adózás rendjét megállapító jogszabály szerint a munkáltató és a kifizető által foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a biztosítási jogviszony kezdetéről szóló, állami adóhatósághoz teljesített bejelentés, valamint
  • a 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát átadni [217. § (4) bekezdés].
A tájékoztatás megnyugtathatja a kölcsönvevőt: legális keretek között veszi igénybe a kölcsönzött munkavállalókat.


Az egyenlő bánásmód követelménye

Általános szabályként az Mt. a kölcsönvevőhöz kikölcsönzött és a vele munkaviszonyban álló munkavállaló közötti egyenlő bánásmódot a kikölcsönzés első napjától megköveteli az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében [Mt. 219. § (1) bekezdés]. Az egyenlő bánásmód alkalmazásakor alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek különösen
  • a várandós és szoptató nők, valamint
  • a fiatal munkavállalók védelmére,
  • a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra,
  • az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezések [Mt. 219. § (2) bekezdés].

A kártérítési felelősség

A munkaerő-kölcsönzés körében a munkavállaló károkozása esetén (ideértve az általa tanúsított, személyiségi jogot sértő magatartást is), a kölcsönvevő a munkavállalóval szemben kártérítési igényét az általános szabályok szerint érvényesítheti, azaz a kölcsönvevő közvetlenül a munkavállalóval szemben is felléphet kárigényével. [Mt. 221. § (1) bekezdés] Ettől eltérően, a kölcsönzött munkavállaló által a kölcsönvevőnek okozott kár megtérítésére a kölcsönbeadó is kötelezhető, de ehhez a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen tartalmú megállapodása szükséges. E megállapodás esetén az alkalmazott károkozásáért fennálló felelősség polgári jogi szabályait kell alkalmazni [Mt. 221. § (2) bekezdés, mely szerint, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős.

Az alkalmazott károkozásáért való „mögöttes” felelősség polgári jogi szabályainak alkalmazásában munkáltatónak – a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő eltérő megállapodása hiányában – a kölcsönvevőt kell tekinteni [Mt. 221. § (3) bekezdés.]. Az eltérő megállapodás ugyanakkor ez esetben is lehetőséget biztosít arra, hogy a felelősség a kölcsönbeadót terhelje egy olyan kárért, melyet a kölcsönzött munkavállaló harmadik személynek, például a kölcsönvevő üzleti partnerének okozott. Ekkor, ha a kárt akár a kölcsönvevő, akár a kölcsönbeadó téríti meg, fennáll a lehetőség, hogy a kölcsönzött munkavállalóval szemben utóbb – az Mt. munkavállalói kárfelelősségre irányadó általános szabályai szerint – a kölcsönbeadó kárigényt terjesszen elő. A kölcsönvevő a kölcsönbeadótól ekkor a Ptk. szerint követelheti kára megtérítését.







Tudjon meg többet a jogszerű és hatékony munkáltatói jogalkalmazásról!

Jöjjön el a PENTA UNIÓ Zrt. és a BaBér szervezésében
Dr. Tánczos Rita (bíró, Kúria) és Dr. Horváth István (ügyvéd, egyetemi docens)
címmel megrendezésre kerülő előadására 2015. október 6-án.




Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]