hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog

„Behívásos” munkaviszony

2015. Február 3. 10:43 - siteadmin



A behíváson alapuló munkavégzés a részmunkaidő egy speciális fajtája, de hogy hogyan is kell kezelni ezt a fajta  jogviszonyt, mindig nehézségekbe ütközik. Az alábbi írás a Verlag Dashöfer kiadó oldalán jelent meg, és hasznos összefoglalót nyújt a témához: 

Gyakorlati munkám során többször került a látókörömbe olyan ügyfél, aki dolgozókat foglalkoztatott ugyan, de azt oly módon tette, hogy a munkaszerződésben előírt munkaidőkeret alapján akkor hívta be az embereket dolgozni, amikor konkrét munka volt.

Példaként említek egy fogorvost, akinek jogszabály írja elő kötelező jelleggel egy fogászati asszisztens alkalmazását. Az orvosnak teljes munkaidős főfoglalkozású munkaviszonya van. Ezért csak mellékállásban rendel otthon heti két estén egyéni vállalkozóként.

Vannak azonban olyan időszakok (például a nyaralási szezonok, hosszú hétvégés hetek, ünnepek körüli időszakok, stb.) amikor nem jelentkezik be beteg az esti rendelésre. Tehát nincs rendelés. Mit csináljon ilyenkor az asszisztensével. Egyszerűen megkéri, hogy ne jöjjön be dolgozni. Az is előfordul, hogy a betegek egyszer csak megindulnak a fogorvoshoz. Ilyenkor heti három estén történik a rendelés. (Megjegyzem, hogy ennél többet fizikailag nem bír az orvos a főállása mellett, mert ez részben fizikai tevékenység is.)

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 193.§-a szerint, a legfeljebb napi hat óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaszerződés alapján a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét. Ebben az esetben a munkaidőkeret tartama a négy hónapot nem haladhatja meg. A munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább három nappal előre közölnie kell a munkavállalóval. (Mtk. 84. pont: Munkavégzés behívás alapján.)

Tehát ha valaki maximum napi 6 órás részmunkaidőben foglalkoztatja a dolgozóját, akkor a behívásos munkavégzéssel hatékonyabban tudja a munkamennyiséghez igazítani az alkalmazást.

Ami nehezítheti egy kicsit a módszert, az a mértéktelen adminisztráció. Négy hónap alatt ki kell egyenlítődnie a munkaidőnek, és legalább három nappal előre rendelkezni kell a munkavállaló beosztásáról. Természetesen a dolgozónak is vállalnia kell az ilyen jellegű foglalkoztatást, melyet a mindkét részről aláírt munkaszerződésnek tartalmaznia kell.

A behívás alapján történő munkavégzés a részmunkaidős foglalkoztatás speciális esete, amelynek keretében a munkavállaló a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét. A munkavégzés kezdetét és végét a munkáltató határozza meg.

A munkavállalónak tehát akkor kell a munkavégzési kötelezettségét teljesítenie, amikor a munkáltatója behívja. Ez felveti a kérdést, vajon miként kell kezelni a biztosítási jogviszony szempontjából a két behívás közötti időszakot, amikor a munkavállaló nem végez munkát, és díjazásban sem részesül.

2013 nyarán megjelent egy NAV tájékoztató, mely szerint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. § (5) bekezdése alapelvi szinten rögzíti, hogy a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Így a behívás alapján történő munkavégzés esetében is a munkaviszony alapján létrejön a biztosítási jogviszony, amit a ’T1041-es nyomtatványon be kell jelenteni az állami adóhatóságnak.

A behívás alapján történő munkavégzés esetében a munkaviszony a két behívás közötti időszakban is folyamatosan fennáll, nem szünetel. Erre tekintettel a Tbj. 8. §-a nem alkalmazható, azaz nem szünetel a munkavállaló biztosítása. 

A behívásos munkavégzés előnye a munkavállaló oldalán az, hogy nem jár tartós munkavégzési kötelezettséggel, így jobban összehangolható a tanulmányokkal, vagy a családi kötöttségekkel, mint egy hagyományos állás. A munkáltató szempontjából előnyös, hogy a munkaidő mértéke mindig a feladatok mennyiségéhez igazítható, így az "üresjáratok” esetén egyszerűen nem hívja be dolgozni a munkavállalót.

Forrás: Verlag Dashöfer



Hozzászólás 0 hozzászólás



Ha a biztosított a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében az adott munkakörre irányadó jogszabályban meghatározott munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik és e jogviszonyában elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme nem éri el a külön jogszabályban meghatározott minimálbér összegét, akkor szolgálati időként a megszerzett biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe.

A szolgálati időt a nyugdíjjárulék alapját képező kereset és a mindenkori minimálbér arányában kell kiszámítani. Az így kiszámított szolgálati idő a nyugdíj összegének megállapításánál veendő figyelembe, mert a nyugdíjra való jogosultság szempontjából a teljes biztosítási időszak az irányadó.

Az alábbi példában az arányos szolgálati idő kiszámítását mutatjuk be, segítve ezzel a NYENYI lap kiállítását és a biztosítottak szolgálati ideje alakulásának figyelemmel kísérését.


PÉLDA


A biztosított 2015. január 1-jétől 2015. árpilis 30-ig létesített munkaviszonyt. A foglalkoztatás heti 20 órában történt, a foglalkoztatott keresete havi 52500.- Ft. A foglalkoztatott 2015. 02. 01-től 02. 12-ig táppénzben részesült.  


Az arányos szolgálati idő számítása:

2015. január 1-jétől a minimálbér összege

105000 Ft/hónap

2015. február hónapban a minimálbér napi összege

105000/30 = 3500 Ft/nap

2015. 02. 13 - 02. 28. közötti időszakra figyelembe vehető minimálbér (02.01-02.12-ig kieső idő táppénz miatt)

3500 x 16 = 56000 Ft












2015. január 1-től 2015 április 30-ig elért nyugdíjjárulék-köteles jövedelem:

   
I. hónap 52500 Ft
II. hónap 23625 Ft
III. hónap 52500 Ft
IV. hónap 52500 Ft
Összesen 181125 Ft

 





A fenti időszakra számított minimálbér összege:

I. hónap 105000 Ft
II. hónap 56000 Ft
III. hónap 105000 Ft
IV. hónap 105000 Ft
Összesen 371000 Ft

 
A példa szerint a ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege:
 
181125/371000=0,48820754716
 
ezért az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak - táppénzfolyósítás időtartamával csökkentett - naptári napjainak számával.
 
I. hónap 31 naptári nap
II. hónap 16 naptári nap
III. hónap 31 naptári nap
IV. hónap 30 naptári nap
Összesen  108 naptári nap
 
 
0,48820754716x 108 nap = 52,7264150932 = 53 nap
(a törtértéket mindig felfelé kell kerekíteni!).
 
Az arányos szolgálati idő összesen: 53 nap + 12 nap táppénzes idő = 65 nap.


Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1]