hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog

Kisadózás kapcsán felmerülő gyakori tb kérdések

2018. Szeptember 25. 8:24 - siteadmin



A főállású kisadózók társadalombiztosítási ellátásaival kapcsolatosan több kérdés is felmerült az elmúlt hónapokban, ezért ismertetem a gyakorlatban többször felmerülő problémákat.

Az egyik gyakori kérdés, hogy ha például egy Betéti Társaság beltagja főállású katás vállalkozó, akkor egy másik Betéti Társaságban lehet-e úgy kültag, hogy nem főállású kisadózónak minősül. Ha igen, akkor csak beltagként lesz-e jogosult társadalombiztosítási ellátásokra és ennek keretében milyen ellátásokat kaphat?

Nincs annak akadálya, hogy a főállású kisadózó beltag egy másik társaságban kültagként, méghozzá nem főállású kisadózóként tevékenykedjen. 

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény alapján, „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.” Azaz, ha a kisadózó beltagként főállású kisadózó, akkor a másik társaságban kültagként nem főállású kisadózónak minősül. 

A 2012. évi CXLVII. törvény azt is rögzíti, hogy főállású kisadózó biztosítottnak minősül, és biztosítási jogviszonya alapján a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt alábbi ellátásokra szerezhet jogosultságot. 

Megjegyzés: 1997. évi LXXX. törvény alapján a főállású kisadózó jogosult lesz természetbeni egészségügyi szolgáltatásokra (például tb támogatottan gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, gyógyfürdőre, orvosi ellátásra, ápolásra, betegszállításra, rehabilitációra); adott feltételek megléte esetén csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra, illetve a keresőképtelenség esetén táppénzre, üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén baleseti ellátásokra (baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre, baleseti járadékra, baleseti hozzátartozói nyugellátásokra), illetve megváltozott munkaképességű személyként rokkantsági ellátásra vagy rehabilitációs ellátásra, és nyugdíjbiztosítási ellátásokra (öregségi nyugdíjra illetve hozzátartozói nyugellátásokra). A fenti ellátások közül a pénzbeli ellátások számításának alapja havi 94 400 forint, magasabb összegű tételes adó fizetése esetén 158 400 forint. 

Ezzel szemben a nem főállású kisadózó – jelen esetben kültagként - nem minősül biztosítottnak, így társadalombiztosítási ellátásokra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.

Ugyancsak többes jogviszonyra vonatkozóan kérdezték, hogy a kisadózó egyéni vállalkozó, aki 36 órát meghaladó munkaviszonyban is dolgozik, jogosult lesz-e táppénzre mindkét jogviszonyában?

A fenti esetben elsősorban a minimum heti 36 órás munkaviszonynak van jelentősége. Legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony kihatással van a kisadózásra, hiszen ez esetben nem lesz főállású kisadózó a kisadózást választó vállalkozó.

Ha a kérdésben leírt esetben mind a két jogviszonyában keresőképtelennek minősül az adott személy, akkor is csak a munkaviszonyában lesz jogosult táppénzre, hiszen egyéni vállalkozóként nem lesz főállású kisadózó, azaz lesz nem biztosított.

1 éves gyermeke mellett, gyed alatt dolgozó főállású kisadózó kapcsán merült fel az a kérdés, hogy ha a gyed mellett dolgozik, kell-e fizetnie a tételes adót?
 
Ha a kisadózó a gyermekgondozási díj folyósítása alatt kisadózói tevékenységébe tartozó tevékenységét folytatja, akkor ez esetben a tételes adót fizetni kell.

Végezetül azt a sokszor felmerülő esetet említeném meg, hogy ha a nem nyugdíjas egyéni vállalkozó kisadózóként dolgozik, és egyidejűleg tagként egy Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban is folytat keresőtevékenységet, akkor milyen közteherfizetése áll fenn, és ezalapján milyen társadalombiztosítási ellátásokra szerez jogosultságot egyéni vállalkozóként és társas vállalkozóként?

A fenti esetben is a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvénynek azt a szabályát kell alkalmazni, hogy „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.” 

Mindezek szerint a Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban álló, nem nyugdíjas társas vállalkozó megfizeti a tb közterheket legalább az ún. minimális tb alapok után, azaz 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese, 10 % nyugdíjjárulék alapja minimum a minimálbér, míg a vállalkozás a 19,5 % szociális hozzájárulási adót legalább a minimálbér 112,5 százaléka alapján fizeti meg.

(Minimálbér: havi 138 000 Ft, legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum, azaz havi 180 500 Ft. Középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás iskola is.) A társas vállalkozó – adott feltételek meglétekor  – a járulékfizetése alapján jogosulttá válik az 1991. évi IV. törvényben és az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra. 

Ugyanakkor a kisadózó egyéni vállalkozó nem főállású kisadózónak minősül, és így havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni. Tekintettel arra, hogy a nem főállású kisadózó nem biztosított, így nem lesz jogosult az 1991. évi IV. törvényben, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra.


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás



Kisgyermekes családok esetén nem ritka, hogy az egyik gyermekre gyermekgondozási díj (gyed), míg a nagyobb gyermekre gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) kerül folyósításra. Az alábbi bejegyzésben két fontos szabályt ismertetek, amire figyelemmel kell lenni a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása esetén.
 

1) Ki jogosult egyidejűleg mindkét ellátást igénybe venni?

Kérdés: A nagyobbik gyermekre a feleség – aki jelenlegi munkahelyén fizetés nélküli szabadságon van a gyerekek gondozása kapcsán – gyermekgondozást segítő ellátást kap, miután a gyermekgondozási díj  folyósítása letelt. Kisebbik gyermekre az édesapa igényelte a gyermekgondozási díjat, aki az 1997. évi LXXXIII. törvény alapján jogosult a gyermekgondozási díjra. Az illetékes hatóság a gyermekgondozási díj iránti kérelmet elutasította, mert a feleség gyermekgondozást segítő ellátást kap. Édesapa kérdése, hogy szabályos volt-e a hatóság döntése?

Az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. §-a alapján: 

Ha a szülők a közös háztartásban élő gyermekeik jogán egyidejűleg gyermekgondozást segítő ellátásra, gyermeknevelési támogatásra, illetve táppénzre vagy baleseti táppénzre, csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra is jogosultak, választásuk szerint – kivéve a gyermekápolási táppénzt – a gyermekek után járó ellátásokat csak az egyik szülő veheti igénybe.

Azaz, a gyermekekre járó gyermekgondozást segítő ellátást és gyermekgondozási díjat  a jogosult szülők közül, a választásuk szerint, csak az egyik szülő veheti igénybe. Ha a szülők úgy döntenek, hogy az édesanya kapja továbbra is a gyermekgondozást segítő ellátást, akkor a közös háztartásban élő kisebbik gyermekre a gyermekgondozási díjat is - ha ezen ellátáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik – az édesanya veheti igénybe.

2) A vállalkozókat érintő szabály a gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása esetén

Kérdés: Az egyéni vállalkozó az egyik gyermekére gyermekgondozási díjat, míg a másikra gyermekgondozást segítő ellátást kap. Kérdés, hogy ez esetben kell-e legalább a minimális alapok után fizetni a tb közterheket?

Az 1997. évi LXXX. törvény úgy rendelkezik, hogy az egyéni-, és a társas vállalkozó esetén a járulék-, és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség – az ún. minimális alapok után – az alábbiak szerint áll fenn:
  • 10 százalék nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bér
  • 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bér másfélszerese
  • 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó minimális alapja legalább a minimálbér/garantált bér 112,5 százaléka.
Megjegyzés: Természetesen, ha a vállalkozó által „realizált” havi jövedelem a fenti alapnál magasabb, akkor ez a jövedelem lesz a tb közterhek alapja.

Az 1997. évi LXXX. törvény továbbá arról is rendelkezik, hogy a fenti minimális alapot többek között arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a vállalkozó
  • gyermekgondozási díjban részesül,
  • gyermekgondozást segítő ellátásban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
  • gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül.
Mit is jelent a gyakorlatban ez a szabály?

Ha az egyéni-, illetve társas vállalkozó személyesen folytatja a vállalkozói tevékenységét a gyermekgondozást segítő ellátás folyósítása alatt, akkor legalább a fenti minimális alapok szerint fizeti a tb közterheket. Ha azonban a gyermekgondozási díj folyósítása alatt dolgozik egyéni-, illetve társas vállalkozóként, akkor csak a „tényleges jövedelem” alapján kell megfizetni a tb közterheket, azaz ez esetben nincs minimális járulék és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség.

Példa: Ha a gyermekgondozási díjban részesülő személy egyéni vállalkozóként dolgozik, és havi 190 000 Ft kivétje van, akkor 190 000 Ft-ból fizeti meg 
  • 10 százalék nyugdíjjárulékot, 
  • 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot,
  • 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot,
  • 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot.
Továbbá az egyéni vállalkozó a fenti kivét után fizeti 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót.

Ezt fenti szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a vállalkozó az egyik gyermeke kapcsán gyermekgondozási díjban, míg a másik gyermekére tekintettel gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül és ezen ellátások alatt vállalkozói tevékenységét folytatja. Azaz a kérdésben szereplő esetben a „realizált jövedelem” alapján kell a tb közterheket megfizetni. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella


Hozzászólás 0 hozzászólás

Mire érdemes figyelni a jövő évi juttatásoknál?

2018. Szeptember 6. 17:13 - siteadmin



Mint már írtunk róla, a munkáltatók által adott különböző juttatások adózása átalakul 2019-ben, számos béren kívüli juttatás, és egyes meghatározott juttatás kvázi "megszűnik”, illetve csak bérként adózva lesz adható. Ez persze fejtörést okozhat a munkáltatók HR-, adó- és pénzügyi osztályainak, hiszen egyensúlyozniuk kell a várhatóan megnövekedő bérköltségek és a munkavállalók megtartásának, illetve a dolgozói elégedettség fenntartásának vékony mezsgyéjén – állapítja meg a Deloitte. 

Arra hívják fel a figyelmet, hogy a reflektorfénybe került juttatások mellett számos olyan jövedelmezési forma fordulhat elő, amelynek adókezelését az új szabályok fényében a munkáltatóknak át kell gondolniuk. Mire céloznak? 

Sok társaság biztosít különféle juttatásokat a munkavállalói számára a cafeteria-rendszereken kívül is. Ezek lehetnek minden munkavállaló, vagy akár családtagjaik részére, vagy egy meghatározott munkavállalói kör számára biztosított juttatások. Ilyenek például a munkáltató alapításának évfordulójára mindenkinek adott hátizsák, a kollégák születésnapjára adott bonbon, a hölgyek nőnapi virága, a munkavállalóknak adott karácsonyi bejgli, gyerekeiknek összeállított Mikulás-csomag vagy az irodaházhoz közeli fitneszterem ingyenes vagy kedvezményes látogatása. A juttatások lehetősége gyakorlatilag végtelen, a közös pont bennük az, hogy nem a munkavállaló munkájának ellentételezésére, hanem az elégedettség növelésére adják.

Ráadásul az ilyen juttatások sokszor már annyira beágyazódtak az adott vállalati kultúrába, hogy a munkavállalók szinte természetesnek veszik, hogy elérhetőek számukra. Éppen ezért megvonásuk érzékenyen érintheti a dolgozókat, csökkentheti az elégedettséget.

A munkáltatók eddig vagy belső szabályzat alapján biztosíthatták ezeket munkavállalóik részére, vagy csekély értékű ajándékként kezelték az ilyen juttatásokat, így mindkét esetben az „egyes meghatározott juttatásokra” vonatkozó közterheket kellett megfizetniük a juttatások után. A 2019-as adócsomag azonban egyrészről megszünteti a belső szabályzat alapján adott juttatások lehetőségét, másrészt a csekély értékű ajándék juttatását évi egy alkalomra korlátozza.
 
De milyen lehetőség marad a munkáltatóknak, ha továbbra is szeretnének ilyen juttatásokat biztosítani? Gyakorlati példákon mutatják ezt be. 

1. A vállalat hozzájárul az irodaházban működő fitneszterem-bérlet árához havi 1000 forint értékben. 
  • Ha az üzemeltetővel éves bérlethez járó kedvezményben állapodnak meg, akkor a lehetőséget igénybe vevő dolgozóknál a 12 000 forintos juttatás kezelhető jövőre is csekély értékű ajándékként.
  • Havi bérlet melletti elszámolás esetén azonban már 1 havi hozzájárulással kimerítik a csekély értékű juttatás lehetőségét. Így a maradék 11 hónap hozzájárulása már bérként adózik.
2. A társaság a kollégákat meglepné 1-1 bejglivel karácsonyra. Ekkor komoly adminisztrációs kihívással nézhetnek szembe jövőre, mert: 
  • Amennyiben olyan dolgozónak adnak bejgli-csomagot, aki nem járt fitneszterembe, akkor a bejgli lehet az évente egyszer adható csekély értékű ajándék.
  • Ha viszont a dolgozó eljárt kondizni, akkor már kimerítette ezt a lehetőségét.
Ergó naprakész nyilvántartást kell vezetni arról, ki jár fitneszterembe, hiszen nekik már nem adható a beigli csekély értékű ajándékként. Ezért, hacsak a munkáltató nem szervez egy karácsonyi ünnepséget is, ahol a csomagot átadja a dolgozóknak, az egészségtudatos kollégáknak adott bejgli bérként adózik. 

Az egyszerre több személynek szervezett szórakoztató esemény és az ott átadott ajándék (bizonyos értékhatárig) ugyanis megmarad egyes meghatározott juttatásként adózó elemnek, de ehhez meg kell tartani a karácsonyi ünnepséget és ott kell odaadni a süteményt.


A cikket partnerünk, a CafeT-rend készítette, és amennyiben kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk az info@cafetrend.hu e-mail címre, vagy keresse telefonon munkatársainkat a +36 (1) 273-3838 telefonszámon, ahol készségesen állunk rendelkezésére.





Hozzászólás 0 hozzászólás

A SZÉP-kártyán túl: mi marad a cafeteriából 2019-re?

2018. Augusztus 27. 16:23 - siteadmin



Az elfogadott jövő évi adótörvény alapján a készpénzcafeteria jövőre kiesik, és marad a SZÉP-kártya. Mármint ha csak az ismertebb juttatásokat vesszük. De vannak kevésbé ismertek is, igaz, ezeket nem cégek tudják igénybe venni, hanem szakszervezetek vagy szövetkezetek. Ezeket mazsoláztam ki az szja-törvényből, mely szerint béren kívüli juttatásnak minősül: 
  • a szakszervezet által tagjának, nyugdíjas tagjának, e magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott jövedelemből az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész;
  • a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezet alapszabályában foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott – egyébként adóköteles – jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész.

SZÉP-kártya – mi változik, mi marad

Mint ismert, a Széchenyi Pihenő Kártyánál három alszámla, vagy ha úgy tetszik, zseb van. 

Ahhoz, hogy béren kívüli juttatásról beszélhessünk a versenyszférában:  
  • a szálláshely alszámlára – az összes juttatótól együttvéve – legfeljebb évi 225 ezer forint lehet a munkáltatói támogatás összege;
  • a vendéglátás alszámlájára utalt, melegkonyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) étkezési szolgáltatásra felhasználható támogatás legfeljebb 150 ezer forint lehet;
  • a szabadidő alszámlájára utalt, rekreációt, egészségmegőrzést szolgáló juttatás pedig összesen évi legfeljebb 75 ezer forint lehet.
Vagyis a versenyszférában összesen 450 ezer forintig adható a SZÉP-kártya kedvezményes adózással, a közszférában azonban 200 ezer forintnál van a plafon. Ebben nem lesz változás jövőre. 

Jelenleg a kedvezményes adózás 34,22 százalékos adóterhet jelent. Jövőre megszűnik az adóalap 1,18-as szorzója, viszont a 14 százalékos eho helyett belép a szintén elfogadott szociális hozzájárulási adó törvény alapján a 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho), ami elméletileg 2019 júliusában csökkenhet két százalékkal, valamint marad a 15 százalékos szja. Azaz a mostaninál egy hajszállal lesz magasabb az összes közteher januártól, 34,5 százalékos. Júliustól pedig ez lemehet 32,5 százalékra, ha valóban csökken a szocho 2 százalékkal. 

Jövőre változás lesz még, hogy a szolgáltatók pénzforgalmi számlán, pontosabban korlátozott rendeltetésű fizetési számlán kell hogy kezeljék majd az egyenlegeket, pénzforgalmi szolgáltatóként. Viszont a munkáltatói utalások után nem fognak tranzakciós illetéket felszámítani. 
Újdonság lesz az is, hogy a lejáró, kétéves egyenlegeket nem kell majd a szolgáltatóknak május vége után visszautalniuk ömlesztve a munkáltatók részére. Vagyis a lejáró egyenlegek nem fognak egyik napról a másikra elveszni a dolgozók számára. És ez már a jövő májusban lejáró egyenlegekre is érvényes lesz.

Cserébe a lejáró egyenlegekre 3 százalék + áfa díjat számíthatnak fel a szolgáltatók. Hogy a meglévő három szolgáltató számít-e fel majd díjat, és ha igen, mennyit, azt még nem tudni. De ha lesz díj, akkor az szépen apránként, de mégis csak el fogja vinni a megmaradó két éven túli egyenlegeket. 


A cikket partnerünk, a CafeT-rend készítette, és amennyiben kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk az info@cafetrend.hu e-mail címre, vagy keresse telefonon munkatársainkat a +36 (1) 273-3838 telefonszámon, ahol készségesen állunk rendelkezésére.


Hozzászólás 0 hozzászólás

A társas vállalkozók többes jogviszonya

2018. Augusztus 21. 19:39 - siteadmin



Egy korábbi bejegyzésben a társas vállalkozói jogviszonyt ismertettem. Ennek a témakörnek a folytatásaként az alábbiakban a társas vállalkozók többes jogviszonyai és ezen jogviszonyban fizetendő tb közterhek kerülnek bemutatásra. 

Elsőként tekintsük át a nem nyugdíjas társas vállalkozók többes jogviszonyait! 

1.) A társas vállalkozó dolgozhat ún. többes jogviszonyban is. Egyik esete a többes jogviszonynak, ha társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban is áll. Erre vonatkozóan az alábbi szabályt kell alkalmazni:

Nem kell megfizetni a társas vállalkozásnál legalább az emelt ún. minimális alapok* után a tb közterheket, ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll. Ezen munkaviszony kapcsán az alábbi két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a társas vállalkozónak ne kelljen a minimális alapok szerint fizetnie a tb közterheket: 
  • Az egyik feltétel, hogy munkaviszonyban a munkaidőnek el kell érnie minimum heti 36 órát. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani. 
  • A másik feltétel a foglalkoztatás. Ha például heti 40 órás munkaviszonyban álló munkavállaló építkezik, és erre tekintettel két évig fizetés nélküli szabadságon van, akkor ebben az időszakban nem valósul meg a munkaviszonyban a foglalkoztatása, így ezen időszakban a társas vállalkozásnál legalább a minimális alapok szerint fizetni kell a tb közterheket.
* Megjegyzés: Minimális alapok: 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bérminimum másfélszerese, 10 százalék nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimum a minimálbér/garantált bérminimum, míg a 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalék szakképzési hozzájárulás alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bérminimum 112,5 százaléka. 

Ha a nem nyugdíjas társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, akkor a tb közterheket a tényleges jövedelme alapján kell fizetnie. Ha például a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem 100 000 forint, akkor 100 000 forintból kell megfizetni 7 százalék egészségbiztosítási járulékot és 10 százalék nyugdíjjárulékot, továbbá a társas vállalkozás is ezen jövedelem alapján fizeti a 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót, és a 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást. Ezen többes jogviszony fennállása alatt a társas vállalkozó nem fizet munkaerő-piaci járulékot. 

A fenti szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó a nemzeti köznevelésről szóló törvény, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.

Többes jogviszonyban állhat oly módon is a társas vállalkozó, hogy társas vállalkozóként több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja vagy ügyvezetője. Ez esetben a tb közterheket a minimális alapok szerint - évente egy alkalommal történő választása szerint – csak az egyik vállalkozásban kell megfizetni. A másik vállalkozásban (vállalkozásokban) a tényleges jövedelem alapján kell fizetni a tb közterheket. A társas vállalkozó e választásáról a tárgyév január 31-éig nyilatkozik a társas vállalkozásnak. 

Annak a társas vállalkozónak, aki egyben egyéni vállalkozóként is biztosított, alapesetben egyéni vállalkozói jogviszonyában kell legalább a minimális alapok szerint fizetni a járulékokat és szociális hozzájárulási adót. Ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló tb fizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem. Az egyéni vállalkozónak azonban lehetősége van arra, hogy tárgyév január 31-éig tett nyilatkozata alapján – amely az adóév egészére vonatkozik – úgy döntsön, hogy legalább a minimális alapok szerinti tb fizetésre nem egyéni vállalkozóként, hanem társas vállalkozói jogviszonyban kerüljön sor. 

2.) Ha a nyugellátásban részesülő személy társas vállalkozóként dolgozik, akkor kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak minősül.  Azaz kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó az, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytatja, vagy özvegyi nyugdíjban részesülőként tevékenykedik úgy, hogy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A kiegészítő tevékenységet folytató, ha vesz fel jövedelmet, akkor a 15 százalék személyi jövedelemadó-előlegen túl 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet. 

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás havi 7 320 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. Több jogviszony egyidejű fennállása esetén a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási járulékot azonban csak egy jogviszonyban kell megfizetni. Erre tekintettel tekintsük át a kiegészítő társas vállalkozók többes jogviszonyait!

Többes jogviszony: 

Ha a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó munkaviszonyban is dolgozik, ahol a foglalkoztatása a munkaviszonyában vagy egyidejűleg fennálló több munkaviszonyában együttesen eléri a heti 36 órát, akkor a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási járulékot nem kell megfizetnie a társas vállalkozásnak. 

Megjegyzés: Ez esetben is fontos, hogy fennálljon a minimum heti 36 órás munkaviszony és megvalósuljon a munkaviszonyban a foglalkoztatás. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőket össze kell számítani.

Ha a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó egyidejűleg egyéni vállalkozó is, akkor az egészségügyi szolgáltatási járulékot egyéni vállalkozóként kell megfizetnie. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a tárgyév január 31-éig a társas vállalkozásnak tett nyilatkozata alapján az adóév egészére választhatja, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a társas vállalkozás fizeti meg utána.

Ha a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó több társas vállalkozásban végez munkát, akkor ez esetben a tárgyév január 31-éig az adóév egészére vonatkozóan nyilatkozik a társas vállalkozásoknak arról, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot melyik társas vállalkozás fizeti meg utána. Ha az egyidejűleg több társas vállalkozói jogviszonnyal rendelkező társas vállalkozó csak év közben válik kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóvá, akkor nem a teljes adóévre, hanem az adóév fennmaradó időszakára nyilatkozik arról, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot melyik társas vállalkozás fizeti meg utána.


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56]
Blog archivum