hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog




A juttatások adókedvezményének megnyirbálása miatt nem tudják a cégek, mit tesznek, mit tegyenek jövőre. A vállalkozások többsége úgy szeretné megtartani a korábbi elemeket, hogy az adóterheket ne hárítsa át a munkavállalókra, a felelős döntéshez azonban részletesebb információkat és útba igazítást várnak – ez derül ki az Edenred Magyarország reprezentatív felméréseiből.

A kutatásba bevont cégek mindössze 1 százalékának van csak határozott elképzelése a kérdésről.

A tíznél több embert foglalkoztató – ezért az új cafetériaváltozásoknak leginkább kitett – társaságok mintegy kétharmada az év végéig szeretne dűlőre jutni az ügyben. Ugyanakkor viszonylag sokan, a válaszadók negyede mondta azt, hogy 2019 első negyedévére halasztja a döntést.
 
A felmérésből kiderül, hogy vállalkozások több mint kétharmada ad béren kívüli juttatásokat dolgozóinak, többségük (54%) nem Széchenyi Pihenőkártya (SZÉP-kártya) formájában. Márpedig az idén nyáron elfogadott módosítások következtében januártól csak ez a cafetériaelem őrzi meg eddigi adókedvezményét, az összes többi forma elbúcsúzhat tőle. A béren kívüli juttatásokat ugyanakkor egyetlen cég sem veheti félvállról: egy gördülékenyen működő, a havi fizetésen túli kompenzációs csomag manapság nem csupán differenciáló tényező, hanem megtartó erő – ami a közismert munkaerőpiaci kihívások mellett egyáltalán nem mellékes szempont.
 
Ezzel együtt arra a kérdésre, vajon megtartják-e jövőre a kedvező adózási kategóriában egyedül meghagyott SZÉP-kártyán kívüli, egyéb juttatási elemeket, a cégek harmada nem válaszolt. Azok többsége körében viszont, akik már átgondolták ezt a kérdést, egyetértés mutatkozott a meglévő elemek megőrzésében: a megkérdezettek 45 százaléka a magasabb adóteher ellenére sem venné el ezeket a juttatásokat, hanem részben vagy egészben megtartaná őket. Utóbbi kör kétharmada tervez azzal, hogy jövőre is marad az idei juttatási szint, 15 százalék akár növelné is, és csupán szűk 9 százalék hárítaná tovább az adóterhet, csökkentve a juttatások nettó összegét.
 

A kritikus kérdéseket feltűnően sokan hagyták megválaszolatlanul. 

Másrészt a válaszadók között is magas volt azok aránya, akik valójában nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni. Ugyanakkor feltűnően nagy egyetértés mutatkozott az adókedvezményüket elvesztő cafetériaelemek bérbe építésével összefüggésben: a többség  sem az egyéb juttatásokat (53%), sem a kedvezményesen juttatható 100 000 forint készpénzt (34%) nem integrálná a havi fixbe. Azon vállalatok közül, amelyeknek határozott elképzelésük van arról, hogy milyen hatása lesz a változásoknak a juttatási rendszerükre, 23 százalék mondta azt, hogy nem változtat a jelenlegi rendszerén, 7 százalék pedig új juttatási megoldásokat keres. S ha már az új  megoldásokról esett szó: mint már írtunk róla, jó ötlet lehet az eddig kevéssé ismert és alkalmazott "célzott támogatás”, amibe "belefér” sok minden, többek között a pénztári juttatások is. 

A felmérés szerint kétharmad volt tanácstalan. 

Hiába a SZÉP-kártyáknál jelentkező adóelőny, a válaszadók kétharmada elzárkózik attól, hogy átálljon erre a béren kívüli juttatási formára: csupán 10 százalékuk tartotta egyáltalán lehetséges alternatívának a SZÉP-kártyát.
 
Nem nehéz belátni, hogy egyelőre homályos a kép a béren kívüli juttatások jövőjét illetően: a munkáltatók további információkat és útmutatást igényelnek, hogy felelős döntést hozhassanak a játékszabályok januárral életbe lépő változásai miatt.



Hozzászólás 0 hozzászólás

Okafogyottá válnak a nyugdíjas szövetkezetek

2018. Október 16. 14:06 - siteadmin



Nagyjából egy évig úgy tűnt, megfogta az isten lábát az, aki nyugdíjas szövetkezetet alapított, abba belépett vagy azzal megállapodást kötött. Hiszen a szabályozás szerint a nyugdíjas szövetkezet tagja úgy végezhetett munkát nyugdíja mellett, hogy utána nem kellett járulékot fizetni, csak személyi jövedelemadót. Ez az előny jövőre elszáll, mintha sosem lett volna.

A kedvezményes adózásra vonatkozó részletszabályok nem voltak persze egyszerűek, a nyugdíjasnak be kellett lépnie egy szövetkezetbe, majd a szövetkezet szerződésben állapodott meg vállalkozókkal, amelyeknél a nyugdíjasok dolgozhattak. Nagyon leegyszerűsítve a szövetkezet kölcsön adta tagjait a vállalkozásoknak.

A szövetkezetek egyre másra alakultak, és a bonyolult ügyintézés dacára megérte a tagság, és megérte tagot foglalkoztatni. 

A munkavállaló 100 ezer forint bruttó bér után 66,5 ezer forint nettó helyett 85 ezer forintot kaphat kézhez. Az egyéni járulékok közül a nyugdíj mellett dolgozóknak eleve nem kell a 3 százalékos pénzbeni egészségbiztosítási hozzájárulást és a 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulékot megfizetniük, a szövetkezeti tagok azonban e mellett megússzák a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot is. Vagyis a szimpla nyugdíj mellett dolgozóhoz képest 14 százalékponttal kevesebb a szövetkezeti tag fizetnivalója.

A munkáltatónak is megérte a papírmunka, hiszen 100 ezer forint bruttó bér kifizetését megúszta szociális hozzájárulási adó befizetése nélkül. Ez 22 százalék, 100 forint mellett 22 ezer forint havonta. Mindösszesen ha 122 ezer forint ráfordítással számolunk, akkor szövetkezeti tagsággal 103,7 ezer forint nettó bért kaphat a nyugdíjas, a nélkül pedig 71 ezer forintot.

Ennek a kizárólagos kedvezménynek vége lesz jövőre. Az adótörvények és a Munka Törvénykönyve is úgy módosul ugyanis 2019-től, hogy nyugdíj mellett végzett munka után egyáltalán nem kell majd járulékot fizetni, csak személyi jövedelemadót. Ez azt jelenti, hogy lényegében feleslegessé válik a nyugdíjas szövetkezet működtetése és beiktatása. Ezek nélkül is könnyedén, automatikusan meg lehet úszni a járulékfizetést mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalon. Ráadásul a nyugdíj megállapítása is egyszerűbbé válik.

A szabályozás így 2019-től az alábbiak szerint alakul. 

Míg korábban csak úgy lehetett kérni a nyugdíj megállapítását, ha a munkavállaló nem volt biztosítotti jogviszonyban, ez jövőre megszűnik. Sok értelme eddig sem volt ennek a rendelkezésnek, cserébe bosszantóan megbonyolította a kérelmezést. Hiszen arra a napra, amikor a munkavállaló kérte nyugdíja megállapítását, fel kellett mondania, vállalkozásait szüneteltetnie kellett – vagy azokból ki kellett vonulnia mint személyes közreműködő, illetve ügyvezető. Ezt követően már nem élt a tilalom, így a munkahelyen – immár nyugdíjasként – újból leszerződhetett a munkavállaló, illetve cégeit is vihette tovább.

Ezt az értelmetlen csikicsukit szűnteti meg jövőre a nyáron elfogadott adócsomag. A munkavállaló megtarthatja munkahelyét, ha egyébként a szabályok szerint nyugdíjba vonul, akkor is. Ugyanez vonatkozik a vállalkozásokra is – nem kell azokból kilépni, a működést szüneteltetni. Ez jelentősen csökkenti az adminisztrációs terheket. Mindezeken túl a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény módosítása révén azonos polcra kerül a munkát végző nyugdíjas, bármilyen rendszerben dolgozzon is.

Vagyis a szövetkezeti tagság mellett sem és akkor sem kell szociális hozzájárulási adót fizetnie a munkaadónak, ha a nyugdíjas főállásban dolgozik. 

Teljesen mindegy, hogy a nyugdíj mellett szövetkezeti tagként, szimpla munkavállalóként vagy vállalkozóként dolgozik valaki, ugyanazok az adó és járulékfizetési szabályok vonatkoznak rá. A kifizetőnek, munkaadónak nem kell szochót fizetnie, a munkavállaló pedig a 3 százalékos pénzbeni egészségügyi hozzájárulás és 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulék mellett (amelyeket eddig sem kellett megfizetni) a 10 százalékos nyugdíj és 4 százalékos egészségbiztosítás járulékot úszhatja meg. Így a nyugdíj melletti munkabért, juttatást csak szja terheli 2019-től.

Fontos, hogy a szabályok értelmében ez a jövedelem már nem számít bele a nyugdíj alapjába, vagyis hiába dolgozik tovább a munkavállaló, a nyugdíja már nem lesz magasabb. Az sem változott, hogy az államigazgatásban nem jár egyszerre a nyugdíj és a munkabér. A nők 40 program keretében nyugdíjba vonuló, ám az öregségi korhatárt még el nem érők csak akkor kaphatnak nyugdíjat, ha keresetük éves szinten nem éri el a minimálbér 18 szorosát – ez 207 ezer forint.




Hozzászólás 0 hozzászólás

Megállapodás egészségügyi szolgáltatásra

2018. Október 9. 16:25 - siteadmin



Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján megállapodás köthető akár nyugellátásra, akár egészségügyi szolgáltatásra – ezúttal az egészségügyi szolgáltatásra köthető megállapodásról adunk részletes tájékoztatást.

Megállapodást köthet nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult természetes személy saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására. A fentiek alapján megállapodás köthető 
  • nagykorú személyre, 
  • 18 évesnél fiatalabb gyermekre, valamint
  • Magyarországon lévő oktatási intézményben, nappali oktatás keretében tanuló külföldi állampolgárra. 
A megállapodást nem az adóhivatalnál, hanem a tartózkodási hely szerint illetékes járási kormányhivatal egészségbiztosítási szervénél, illetve Pest megyében és Budapesten a Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. kerületi hivatalánál köthető meg. A megállapodás megkötéséhez az alábbi dokumentumok bemutatása, illetve adatok igazolása szükséges:
  • személyazonosság igazolása: személyazonosító igazolvány (ideértve az ideiglenes személyi igazolványt is), érvényes útlevél, kártyaformátumú vezetői engedély azzal, hogy a megállapodásban kedvezményezettként szereplő személyt is igazolni kell, 
  • lakó-, tartózkodási-, illetőleg szálláshelyet igazoló dokumentum,
  • külföldi állampolgár esetén az idegenrendészeti hatóság által kiadott, tartózkodásra jogosító okmány (kivéve a gyógykezelési célú tartózkodási engedélyt és a kishatárforgalmi engedélyt),
  • nappali tagozatos hallgató esetén iskolalátogatási igazolás.
A megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:

18 évesnél fiatalabb gyermekre és Magyarországon nappali oktatás keretében tanuló külföldi állampolgár esetén havonta a minimálbér 30 százalékát, azaz 2018-ban havi 41 400 forintot kell megfizetni. Ugyanakkor nagykorú személynél ez az összeg a minimálbér 50 %-a, azaz 2018-ban havi 69 000 forint. 

Egészségügyi szolgáltatásra megállapodás csak a megállapodás megkötését követő hónap első napjától kezdődő hatállyal, az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése mellett köthető. Azaz, ha október 10-én kerül befizetésre a fenti járulék, akkor a megállapodás november 1-jével kezdődik. Ezt követően a járulékot havonta előre, azaz a tárgyhónapot közvetlenül megelőző hónap 12. napjáig kell megfizetnie. 

Figyelemmel kell lenni arra, hogy a megállapodás első 24 hónapjában a jogosult csak sürgősségi ellátásokat kaphat, kivéve, ha a megállapodás megkötésével egyidejűleg az előírt járulék befizetése 24 hónapra megtörténik. 24 havi összeg – vagyis nagykorú személy esetén 1 656 000 forint, míg a külföldi diák vagy a 18 év alatti gyermek esetén 993 600 forint  - befizetésével jogosult lesz a megállapodás kedvezményezettje a megkötést követő hónap első napjától egészségügyi szolgáltatásra, azaz a megállapodás megkötését követő hónap első napjától már nem csak a sürgősségi ellátást kaphat.  

Megjegyzés: Megállapodáson alapuló sürgősségi ellátásra való jogosultság bizonyítására külön igazolás szolgál, a TAJ kártyát csak a 24 havi járulék megfizetését követően állítja ki a hivatal.

Továbbá arra is figyelemmel kell lenni, hogy a fenti magas összeg megfizetése ellenére a megállapodással nem lehet teljeskörű egészségügyi szolgáltatást kapni. Azaz a megállapodást kötő személyek társadalombiztosítás keretében nem kapják meg a következő egészségügyi szolgáltatásokat:
  • Nem jogosultak tb által támogatott külföldi gyógykezelésre (beleértve a határon átnyúló egészségügyi ellátást is).
  • Nem jogosultak a 18 éves életkorig (ezt követően a középiskola, szakképző iskola nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje alatt, valamint a várandósság megállapításától a szülést követő 90 napig) és 62 éves életkor felett a teljes körű fogászati alap- és szakellátásra, amely nem tartalmazza a technikai költségeket.
  • Nem kaphatnak 18 éves kor felett fogsebészeti ellátást, fogkő-eltávolítást és az ínyelváltozások kezelést, valamint életkortól függetlenül az alapbetegséggel kapcsolatos fog- és szájbetegségek kezelést, szakorvosi beutaló alapján fogászati góckeresést, és a külön jogszabály szerinti fogmegtartó kezelést.
  • Nem kerülhetnek felvételre a transzplantációs várólistára.
Végezetül pár szót szólnék a megállapodás megszűnéséről és megszüntetésről. A megállapodás megszűnik, ha a megállapodás alapján havonta esedékes járulék nem kerül esedékességkor – pontosabban ezen hónap végéig – befizetésre, illetve megszüntethető felmondással is. Az esedékes járulék meg nem fizetése miatt a megállapodás annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben először nem fizették meg a járulékot. A megszűnés/megszüntetés kapcsán el kell mondani, hogy amíg például egy magyar állampolgárságú, nappali tagozatos egyetemista, ha befejezi a tanulmányait, akkor még 45 napig ún. passzív jogon is igénybe veheti az egészségügyi szolgáltatásokat a magyar társadalombiztosítás keretében, addig az, aki megállapodást köt, erre sem jogosult,  azaz a megállapodás megszűnésekor nincs további passzív ellátás.


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella


Hozzászólás 0 hozzászólás

Kisadózás kapcsán felmerülő gyakori tb kérdések

2018. Szeptember 25. 8:24 - siteadmin



A főállású kisadózók társadalombiztosítási ellátásaival kapcsolatosan több kérdés is felmerült az elmúlt hónapokban, ezért ismertetem a gyakorlatban többször felmerülő problémákat.

Az egyik gyakori kérdés, hogy ha például egy Betéti Társaság beltagja főállású katás vállalkozó, akkor egy másik Betéti Társaságban lehet-e úgy kültag, hogy nem főállású kisadózónak minősül. Ha igen, akkor csak beltagként lesz-e jogosult társadalombiztosítási ellátásokra és ennek keretében milyen ellátásokat kaphat?

Nincs annak akadálya, hogy a főállású kisadózó beltag egy másik társaságban kültagként, méghozzá nem főállású kisadózóként tevékenykedjen. 

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény alapján, „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.” Azaz, ha a kisadózó beltagként főállású kisadózó, akkor a másik társaságban kültagként nem főállású kisadózónak minősül. 

A 2012. évi CXLVII. törvény azt is rögzíti, hogy főállású kisadózó biztosítottnak minősül, és biztosítási jogviszonya alapján a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt alábbi ellátásokra szerezhet jogosultságot. 

Megjegyzés: 1997. évi LXXX. törvény alapján a főállású kisadózó jogosult lesz természetbeni egészségügyi szolgáltatásokra (például tb támogatottan gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, gyógyfürdőre, orvosi ellátásra, ápolásra, betegszállításra, rehabilitációra); adott feltételek megléte esetén csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra, illetve a keresőképtelenség esetén táppénzre, üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén baleseti ellátásokra (baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre, baleseti járadékra, baleseti hozzátartozói nyugellátásokra), illetve megváltozott munkaképességű személyként rokkantsági ellátásra vagy rehabilitációs ellátásra, és nyugdíjbiztosítási ellátásokra (öregségi nyugdíjra illetve hozzátartozói nyugellátásokra). A fenti ellátások közül a pénzbeli ellátások számításának alapja havi 94 400 forint, magasabb összegű tételes adó fizetése esetén 158 400 forint. 

Ezzel szemben a nem főállású kisadózó – jelen esetben kültagként - nem minősül biztosítottnak, így társadalombiztosítási ellátásokra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.

Ugyancsak többes jogviszonyra vonatkozóan kérdezték, hogy a kisadózó egyéni vállalkozó, aki 36 órát meghaladó munkaviszonyban is dolgozik, jogosult lesz-e táppénzre mindkét jogviszonyában?

A fenti esetben elsősorban a minimum heti 36 órás munkaviszonynak van jelentősége. Legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony kihatással van a kisadózásra, hiszen ez esetben nem lesz főállású kisadózó a kisadózást választó vállalkozó.

Ha a kérdésben leírt esetben mind a két jogviszonyában keresőképtelennek minősül az adott személy, akkor is csak a munkaviszonyában lesz jogosult táppénzre, hiszen egyéni vállalkozóként nem lesz főállású kisadózó, azaz lesz nem biztosított.

1 éves gyermeke mellett, gyed alatt dolgozó főállású kisadózó kapcsán merült fel az a kérdés, hogy ha a gyed mellett dolgozik, kell-e fizetnie a tételes adót?
 
Ha a kisadózó a gyermekgondozási díj folyósítása alatt kisadózói tevékenységébe tartozó tevékenységét folytatja, akkor ez esetben a tételes adót fizetni kell.

Végezetül azt a sokszor felmerülő esetet említeném meg, hogy ha a nem nyugdíjas egyéni vállalkozó kisadózóként dolgozik, és egyidejűleg tagként egy Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban is folytat keresőtevékenységet, akkor milyen közteherfizetése áll fenn, és ezalapján milyen társadalombiztosítási ellátásokra szerez jogosultságot egyéni vállalkozóként és társas vállalkozóként?

A fenti esetben is a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvénynek azt a szabályát kell alkalmazni, hogy „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.” 

Mindezek szerint a Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban álló, nem nyugdíjas társas vállalkozó megfizeti a tb közterheket legalább az ún. minimális tb alapok után, azaz 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese, 10 % nyugdíjjárulék alapja minimum a minimálbér, míg a vállalkozás a 19,5 % szociális hozzájárulási adót legalább a minimálbér 112,5 százaléka alapján fizeti meg.

(Minimálbér: havi 138 000 Ft, legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum, azaz havi 180 500 Ft. Középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás iskola is.) A társas vállalkozó – adott feltételek meglétekor  – a járulékfizetése alapján jogosulttá válik az 1991. évi IV. törvényben és az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra. 

Ugyanakkor a kisadózó egyéni vállalkozó nem főállású kisadózónak minősül, és így havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni. Tekintettel arra, hogy a nem főállású kisadózó nem biztosított, így nem lesz jogosult az 1991. évi IV. törvényben, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra.


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella



Hozzászólás 0 hozzászólás



Kisgyermekes családok esetén nem ritka, hogy az egyik gyermekre gyermekgondozási díj (gyed), míg a nagyobb gyermekre gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) kerül folyósításra. Az alábbi bejegyzésben két fontos szabályt ismertetek, amire figyelemmel kell lenni a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása esetén.
 

1) Ki jogosult egyidejűleg mindkét ellátást igénybe venni?

Kérdés: A nagyobbik gyermekre a feleség – aki jelenlegi munkahelyén fizetés nélküli szabadságon van a gyerekek gondozása kapcsán – gyermekgondozást segítő ellátást kap, miután a gyermekgondozási díj  folyósítása letelt. Kisebbik gyermekre az édesapa igényelte a gyermekgondozási díjat, aki az 1997. évi LXXXIII. törvény alapján jogosult a gyermekgondozási díjra. Az illetékes hatóság a gyermekgondozási díj iránti kérelmet elutasította, mert a feleség gyermekgondozást segítő ellátást kap. Édesapa kérdése, hogy szabályos volt-e a hatóság döntése?

Az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. §-a alapján: 

Ha a szülők a közös háztartásban élő gyermekeik jogán egyidejűleg gyermekgondozást segítő ellátásra, gyermeknevelési támogatásra, illetve táppénzre vagy baleseti táppénzre, csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra is jogosultak, választásuk szerint – kivéve a gyermekápolási táppénzt – a gyermekek után járó ellátásokat csak az egyik szülő veheti igénybe.

Azaz, a gyermekekre járó gyermekgondozást segítő ellátást és gyermekgondozási díjat  a jogosult szülők közül, a választásuk szerint, csak az egyik szülő veheti igénybe. Ha a szülők úgy döntenek, hogy az édesanya kapja továbbra is a gyermekgondozást segítő ellátást, akkor a közös háztartásban élő kisebbik gyermekre a gyermekgondozási díjat is - ha ezen ellátáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik – az édesanya veheti igénybe.

2) A vállalkozókat érintő szabály a gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása esetén

Kérdés: Az egyéni vállalkozó az egyik gyermekére gyermekgondozási díjat, míg a másikra gyermekgondozást segítő ellátást kap. Kérdés, hogy ez esetben kell-e legalább a minimális alapok után fizetni a tb közterheket?

Az 1997. évi LXXX. törvény úgy rendelkezik, hogy az egyéni-, és a társas vállalkozó esetén a járulék-, és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség – az ún. minimális alapok után – az alábbiak szerint áll fenn:
  • 10 százalék nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bér
  • 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bér másfélszerese
  • 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó minimális alapja legalább a minimálbér/garantált bér 112,5 százaléka.
Megjegyzés: Természetesen, ha a vállalkozó által „realizált” havi jövedelem a fenti alapnál magasabb, akkor ez a jövedelem lesz a tb közterhek alapja.

Az 1997. évi LXXX. törvény továbbá arról is rendelkezik, hogy a fenti minimális alapot többek között arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a vállalkozó
  • gyermekgondozási díjban részesül,
  • gyermekgondozást segítő ellátásban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
  • gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül.
Mit is jelent a gyakorlatban ez a szabály?

Ha az egyéni-, illetve társas vállalkozó személyesen folytatja a vállalkozói tevékenységét a gyermekgondozást segítő ellátás folyósítása alatt, akkor legalább a fenti minimális alapok szerint fizeti a tb közterheket. Ha azonban a gyermekgondozási díj folyósítása alatt dolgozik egyéni-, illetve társas vállalkozóként, akkor csak a „tényleges jövedelem” alapján kell megfizetni a tb közterheket, azaz ez esetben nincs minimális járulék és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség.

Példa: Ha a gyermekgondozási díjban részesülő személy egyéni vállalkozóként dolgozik, és havi 190 000 Ft kivétje van, akkor 190 000 Ft-ból fizeti meg 
  • 10 százalék nyugdíjjárulékot, 
  • 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot,
  • 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot,
  • 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot.
Továbbá az egyéni vállalkozó a fenti kivét után fizeti 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót.

Ezt fenti szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a vállalkozó az egyik gyermeke kapcsán gyermekgondozási díjban, míg a másik gyermekére tekintettel gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül és ezen ellátások alatt vállalkozói tevékenységét folytatja. Azaz a kérdésben szereplő esetben a „realizált jövedelem” alapján kell a tb közterheket megfizetni. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella


Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51]
Blog archivum