|
|
|
|
  Kisadózás kapcsán felmerülő gyakori tb kérdések2018. Szeptember 25. 8:24 - siteadmin A főállású kisadózók társadalombiztosítási ellátásaival kapcsolatosan több kérdés is felmerült az elmúlt hónapokban, ezért ismertetem a gyakorlatban többször felmerülő problémákat.
Az egyik gyakori kérdés, hogy ha például egy Betéti Társaság beltagja főállású katás vállalkozó, akkor egy másik Betéti Társaságban lehet-e úgy kültag, hogy nem főállású kisadózónak minősül. Ha igen, akkor csak beltagként lesz-e jogosult társadalombiztosítási ellátásokra és ennek keretében milyen ellátásokat kaphat?
Nincs annak akadálya, hogy a főállású kisadózó beltag egy másik társaságban kültagként, méghozzá nem főállású kisadózóként tevékenykedjen.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény alapján, „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.” Azaz, ha a kisadózó beltagként főállású kisadózó, akkor a másik társaságban kültagként nem főállású kisadózónak minősül.
A 2012. évi CXLVII. törvény azt is rögzíti, hogy főállású kisadózó biztosítottnak minősül, és biztosítási jogviszonya alapján a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt alábbi ellátásokra szerezhet jogosultságot.
Megjegyzés: 1997. évi LXXX. törvény alapján a főállású kisadózó jogosult lesz természetbeni egészségügyi szolgáltatásokra (például tb támogatottan gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, gyógyfürdőre, orvosi ellátásra, ápolásra, betegszállításra, rehabilitációra); adott feltételek megléte esetén csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra, illetve a keresőképtelenség esetén táppénzre, üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén baleseti ellátásokra (baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre, baleseti járadékra, baleseti hozzátartozói nyugellátásokra), illetve megváltozott munkaképességű személyként rokkantsági ellátásra vagy rehabilitációs ellátásra, és nyugdíjbiztosítási ellátásokra (öregségi nyugdíjra illetve hozzátartozói nyugellátásokra). A fenti ellátások közül a pénzbeli ellátások számításának alapja havi 94 400 forint, magasabb összegű tételes adó fizetése esetén 158 400 forint.
Ezzel szemben a nem főállású kisadózó – jelen esetben kültagként - nem minősül biztosítottnak, így társadalombiztosítási ellátásokra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.
Ugyancsak többes jogviszonyra vonatkozóan kérdezték, hogy a kisadózó egyéni vállalkozó, aki 36 órát meghaladó munkaviszonyban is dolgozik, jogosult lesz-e táppénzre mindkét jogviszonyában?
A fenti esetben elsősorban a minimum heti 36 órás munkaviszonynak van jelentősége. Legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony kihatással van a kisadózásra, hiszen ez esetben nem lesz főállású kisadózó a kisadózást választó vállalkozó.
Ha a kérdésben leírt esetben mind a két jogviszonyában keresőképtelennek minősül az adott személy, akkor is csak a munkaviszonyában lesz jogosult táppénzre, hiszen egyéni vállalkozóként nem lesz főállású kisadózó, azaz lesz nem biztosított.
1 éves gyermeke mellett, gyed alatt dolgozó főállású kisadózó kapcsán merült fel az a kérdés, hogy ha a gyed mellett dolgozik, kell-e fizetnie a tételes adót?
Ha a kisadózó a gyermekgondozási díj folyósítása alatt kisadózói tevékenységébe tartozó tevékenységét folytatja, akkor ez esetben a tételes adót fizetni kell.
Végezetül azt a sokszor felmerülő esetet említeném meg, hogy ha a nem nyugdíjas egyéni vállalkozó kisadózóként dolgozik, és egyidejűleg tagként egy Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban is folytat keresőtevékenységet, akkor milyen közteherfizetése áll fenn, és ezalapján milyen társadalombiztosítási ellátásokra szerez jogosultságot egyéni vállalkozóként és társas vállalkozóként?
A fenti esetben is a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvénynek azt a szabályát kell alkalmazni, hogy „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.”
Mindezek szerint a Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban álló, nem nyugdíjas társas vállalkozó megfizeti a tb közterheket legalább az ún. minimális tb alapok után, azaz 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese, 10 % nyugdíjjárulék alapja minimum a minimálbér, míg a vállalkozás a 19,5 % szociális hozzájárulási adót legalább a minimálbér 112,5 százaléka alapján fizeti meg.
(Minimálbér: havi 138 000 Ft, legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum, azaz havi 180 500 Ft. Középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás iskola is.) A társas vállalkozó – adott feltételek meglétekor – a járulékfizetése alapján jogosulttá válik az 1991. évi IV. törvényben és az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra.
Ugyanakkor a kisadózó egyéni vállalkozó nem főállású kisadózónak minősül, és így havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni. Tekintettel arra, hogy a nem főállású kisadózó nem biztosított, így nem lesz jogosult az 1991. évi IV. törvényben, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra.
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella
|
Blog témakörök
Blog archivum
|
