|
|
|
|
  Nem kipipálni kell az e-learning feladatokat2017. Október 5. 9:49 - siteadmin Fontos lenne, hogy a képzési folyamatot a munkatársak ne kínos kötelességként éljék meg, amit el kell végezni, ki kell pipálni. A játékosítás eszközeivel élvezhetővé lehet tenni az e-learninget, mondja többek között Koharek András, az ARTudásmenedzsment Kft. ügyvezetője, aki további részleteket oszt meg október 17-én A digitális HR szabadsága című konferencián.
 
Hogy áll Magyarországon a digitális oktatás helyzete a vállalati szektorban? K. A.: Viccesen azt mondhatnám, hogy csapataink erős harcban állnak, és a háború még nem dőlt el. Egyre több vállalkozás dönt úgy, hogy az e-learninget, a digitalizációt választja, azonban ezek a döntések a legtöbb esetben kizárólag pénzügyi vagy szabályzati oldalról motiváltak. Legyen költséghatékony a megoldás, legyenek naprakészek a jelentések és persze legyen egyszerűen kezelhető, használható. Ennek eredményeképpen létrejönnek olyan megoldások, amelyek talán szépek, technikailag biztosan lábon állnak, de oktatás módszertanilag már nem lehetünk velük teljesen elégedettek.
Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban?
K. A.: Nézzünk egy példát! Azt hogy több száz dolgozó valamilyen témában egy bizonyos határidőre elsajátítson egy bizonyos mennyiségű tudást az e-learning többféle képen tudja támogatni: felteszek egy prezentációt, vagy videókat és egy vizsgatesztet és küldök egy erős üzenet, amiből mindenki megérti, hogy le kell vizsgáznia. Kicsit jobb, de mi a kollégáimnak még minden nem hívjuk valódi e-learningnek, ha az éles vizsgateszt előtt van egy gyakorló teszt, ami akár többször is el lehet végezni. Még tovább lépve a videókat is lehet interaktívvá tenni, a prezentációt pedig fel lehet dolgozni interaktív e-learning csomaggá. Segítségül lehet hívni például a játékosítás eszköztárát, hogy ne kötelezőségként éljék meg a tanulók a folyamatot, de ez már motivációs kérdés is. Végül be lehet vetni olyan technikai megoldásokat, amik lehetővé teszik, hogy ne csak a munkahelyen játszhasson/tanulhasson ezzel döntési lehetőséget adva a tanuló kezébe.
Jól érzem, hogy az előző felsorolásból inkább az elsőként felsoroltak jellemzők a magyar megrendelőkre?
K. A.: Szerencsére nem, már létezik egy olyan szilárd megrendelői kör, aki tudja és érti, hogy mi a különbség a prezentáció és az interaktív e-learning között és el is várja, hogy interaktív e-learninget készítsünk neki. Vannak olyan helyzetek, ahol valamilyen speciális indok miatt csak a prezentáció vagy videó alapú tananyaggal oldható meg az információk gyors terítése. Ugyanakkor ismerünk olyan játékosított megoldást, ahol a tanulók jelentős része önszántából ismétli meg a tananyagot, akár többször is, hogy minél kiemelkedőbben teljesítsen. A problémát az okozza, hogy amíg a tananyagok elvégzésének célja szervezői oldalról egy táblázatban minél több pipát látni, addig nehéz rávenni a megrendelőket az ilyen típusú feldolgozásra módra.
Mennyivel vagyunk lemaradva a fejlettebb országoktól?
K. A.: Attól függ, mit vizsgálunk. Módszertanilag és felkészültségben szerintem egyáltalán nem. Ugyanazokat a programokat használjuk itthon is, ugyanazokba a keretrendszerekbe töltjük fel a tartalmat, ugyanazt a szakirodalmat olvassuk. Játékosítás kapcsán például vannak olyan magyar megoldások, amelyek külföldön is ismertek, kelendőek. Ahol fejlődnünk kellene az a motiváció átfordítása: ne kizárólag a kötelezőséget hangsúlyozzuk negatív motivációval. Ne csak kötelező tananyagokat érjen el, ne a határidőt hangsúlyozzuk, ne csak vizsgával mérjük a tudást. A technika és a módszertan már rendelkezésre áll, csak ki kellene használni.
(Az eredeti interjú a HR Portal gondozásában jelent meg.)
|
Blog témakörök
Blog archivum
|
