Magyarországon a kockázati tőkebevonás jelentőségét azonban a közeljövőben kedvezően befolyásolhatja, hogy egyelőre nem érzékelhető érdemi pozitív változás a bankok hitelezési inaktivitásában - olvasható a DLA Piper elemzésében.

A kockázati tőke a céltársaságok szempontjából kifejezetten „olcsó” finanszírozási formának számít, mivel a társasághoz úgy érkezik forrás, hogy azt nem terheli kamatteher, illetve visszafizetési kötelezettség sem. Ezzel szemben tény, hogy az ilyen jellegű tőkebevonás a céltársaságok tulajdonosai számára a tulajdonosi pozíciójuk gyengülésével jár együtt.

Gyakori hiba, hogy a forrást bevonó céltársaság rosszul méri fel tőkeszükségleteit és így kevesebb tőkéhez jut, mint amennyire valójában szüksége lenne.

A másik jellemző hibaként említhető, hogy a gyakran korlátozott mértékű üzleti tapasztalattal rendelkező tulajdonosok és menedzsment nem tudnak ideális szerződéses feltételeket elérni a maguk számára - megfelelő pénzügyi és jogi tanácsadók hiányában -, különös tekintettel a kockázati tőkebefektetés mértéke és aránya, az ahhoz kapcsolódó speciális jogok, illetve az kiszállás időzítése és a kiszállási stratégia - pl. stratégiai/pénzügyi befektető számára való értékesítés, esetleg tőzsdei bevezetés - tekintetében.

Forrás: DLA Piper