|
|
|
|
Soft Consulting Blog  Kisadózás kapcsán felmerülő gyakori tb kérdések2018. Szeptember 25. 8:24 - siteadmin A főállású kisadózók társadalombiztosítási ellátásaival kapcsolatosan több kérdés is felmerült az elmúlt hónapokban, ezért ismertetem a gyakorlatban többször felmerülő problémákat.
Az egyik gyakori kérdés, hogy ha például egy Betéti Társaság beltagja főállású katás vállalkozó, akkor egy másik Betéti Társaságban lehet-e úgy kültag, hogy nem főállású kisadózónak minősül. Ha igen, akkor csak beltagként lesz-e jogosult társadalombiztosítási ellátásokra és ennek keretében milyen ellátásokat kaphat?
Nincs annak akadálya, hogy a főállású kisadózó beltag egy másik társaságban kültagként, méghozzá nem főállású kisadózóként tevékenykedjen.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény alapján, „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.” Azaz, ha a kisadózó beltagként főállású kisadózó, akkor a másik társaságban kültagként nem főállású kisadózónak minősül.
A 2012. évi CXLVII. törvény azt is rögzíti, hogy főállású kisadózó biztosítottnak minősül, és biztosítási jogviszonya alapján a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt alábbi ellátásokra szerezhet jogosultságot.
Megjegyzés: 1997. évi LXXX. törvény alapján a főállású kisadózó jogosult lesz természetbeni egészségügyi szolgáltatásokra (például tb támogatottan gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, gyógyfürdőre, orvosi ellátásra, ápolásra, betegszállításra, rehabilitációra); adott feltételek megléte esetén csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra, illetve a keresőképtelenség esetén táppénzre, üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén baleseti ellátásokra (baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre, baleseti járadékra, baleseti hozzátartozói nyugellátásokra), illetve megváltozott munkaképességű személyként rokkantsági ellátásra vagy rehabilitációs ellátásra, és nyugdíjbiztosítási ellátásokra (öregségi nyugdíjra illetve hozzátartozói nyugellátásokra). A fenti ellátások közül a pénzbeli ellátások számításának alapja havi 94 400 forint, magasabb összegű tételes adó fizetése esetén 158 400 forint.
Ezzel szemben a nem főállású kisadózó – jelen esetben kültagként - nem minősül biztosítottnak, így társadalombiztosítási ellátásokra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.
Ugyancsak többes jogviszonyra vonatkozóan kérdezték, hogy a kisadózó egyéni vállalkozó, aki 36 órát meghaladó munkaviszonyban is dolgozik, jogosult lesz-e táppénzre mindkét jogviszonyában?
A fenti esetben elsősorban a minimum heti 36 órás munkaviszonynak van jelentősége. Legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony kihatással van a kisadózásra, hiszen ez esetben nem lesz főállású kisadózó a kisadózást választó vállalkozó.
Ha a kérdésben leírt esetben mind a két jogviszonyában keresőképtelennek minősül az adott személy, akkor is csak a munkaviszonyában lesz jogosult táppénzre, hiszen egyéni vállalkozóként nem lesz főállású kisadózó, azaz lesz nem biztosított.
1 éves gyermeke mellett, gyed alatt dolgozó főállású kisadózó kapcsán merült fel az a kérdés, hogy ha a gyed mellett dolgozik, kell-e fizetnie a tételes adót?
Ha a kisadózó a gyermekgondozási díj folyósítása alatt kisadózói tevékenységébe tartozó tevékenységét folytatja, akkor ez esetben a tételes adót fizetni kell.
Végezetül azt a sokszor felmerülő esetet említeném meg, hogy ha a nem nyugdíjas egyéni vállalkozó kisadózóként dolgozik, és egyidejűleg tagként egy Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban is folytat keresőtevékenységet, akkor milyen közteherfizetése áll fenn, és ezalapján milyen társadalombiztosítási ellátásokra szerez jogosultságot egyéni vállalkozóként és társas vállalkozóként?
A fenti esetben is a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvénynek azt a szabályát kell alkalmazni, hogy „a kisadózó nem lesz főállású, ha a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.”
Mindezek szerint a Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban álló, nem nyugdíjas társas vállalkozó megfizeti a tb közterheket legalább az ún. minimális tb alapok után, azaz 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese, 10 % nyugdíjjárulék alapja minimum a minimálbér, míg a vállalkozás a 19,5 % szociális hozzájárulási adót legalább a minimálbér 112,5 százaléka alapján fizeti meg.
(Minimálbér: havi 138 000 Ft, legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum, azaz havi 180 500 Ft. Középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás iskola is.) A társas vállalkozó – adott feltételek meglétekor – a járulékfizetése alapján jogosulttá válik az 1991. évi IV. törvényben és az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra.
Ugyanakkor a kisadózó egyéni vállalkozó nem főállású kisadózónak minősül, és így havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni. Tekintettel arra, hogy a nem főállású kisadózó nem biztosított, így nem lesz jogosult az 1991. évi IV. törvényben, valamint az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt ellátásokra.
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella
 0 hozzászólás Gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósításáról2018. Szeptember 12. 19:09 - siteadmin Kisgyermekes családok esetén nem ritka, hogy az egyik gyermekre gyermekgondozási díj (gyed), míg a nagyobb gyermekre gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) kerül folyósításra. Az alábbi bejegyzésben két fontos szabályt ismertetek, amire figyelemmel kell lenni a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása esetén.
1) Ki jogosult egyidejűleg mindkét ellátást igénybe venni?Kérdés: A nagyobbik gyermekre a feleség – aki jelenlegi munkahelyén fizetés nélküli szabadságon van a gyerekek gondozása kapcsán – gyermekgondozást segítő ellátást kap, miután a gyermekgondozási díj folyósítása letelt. Kisebbik gyermekre az édesapa igényelte a gyermekgondozási díjat, aki az 1997. évi LXXXIII. törvény alapján jogosult a gyermekgondozási díjra. Az illetékes hatóság a gyermekgondozási díj iránti kérelmet elutasította, mert a feleség gyermekgondozást segítő ellátást kap. Édesapa kérdése, hogy szabályos volt-e a hatóság döntése?
Az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. §-a alapján:
Azaz, a gyermekekre járó gyermekgondozást segítő ellátást és gyermekgondozási díjat a jogosult szülők közül, a választásuk szerint, csak az egyik szülő veheti igénybe. Ha a szülők úgy döntenek, hogy az édesanya kapja továbbra is a gyermekgondozást segítő ellátást, akkor a közös háztartásban élő kisebbik gyermekre a gyermekgondozási díjat is - ha ezen ellátáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik – az édesanya veheti igénybe.
2) A vállalkozókat érintő szabály a gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása eseténKérdés: Az egyéni vállalkozó az egyik gyermekére gyermekgondozási díjat, míg a másikra gyermekgondozást segítő ellátást kap. Kérdés, hogy ez esetben kell-e legalább a minimális alapok után fizetni a tb közterheket?
Az 1997. évi LXXX. törvény úgy rendelkezik, hogy az egyéni-, és a társas vállalkozó esetén a járulék-, és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség – az ún. minimális alapok után – az alábbiak szerint áll fenn:
Megjegyzés: Természetesen, ha a vállalkozó által „realizált” havi jövedelem a fenti alapnál magasabb, akkor ez a jövedelem lesz a tb közterhek alapja.
Az 1997. évi LXXX. törvény továbbá arról is rendelkezik, hogy a fenti minimális alapot többek között arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a vállalkozó
Mit is jelent a gyakorlatban ez a szabály?
Ha az egyéni-, illetve társas vállalkozó személyesen folytatja a vállalkozói tevékenységét a gyermekgondozást segítő ellátás folyósítása alatt, akkor legalább a fenti minimális alapok szerint fizeti a tb közterheket. Ha azonban a gyermekgondozási díj folyósítása alatt dolgozik egyéni-, illetve társas vállalkozóként, akkor csak a „tényleges jövedelem” alapján kell megfizetni a tb közterheket, azaz ez esetben nincs minimális járulék és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség.
Példa: Ha a gyermekgondozási díjban részesülő személy egyéni vállalkozóként dolgozik, és havi 190 000 Ft kivétje van, akkor 190 000 Ft-ból fizeti meg
Továbbá az egyéni vállalkozó a fenti kivét után fizeti 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót.
Ezt fenti szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a vállalkozó az egyik gyermeke kapcsán gyermekgondozási díjban, míg a másik gyermekére tekintettel gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül és ezen ellátások alatt vállalkozói tevékenységét folytatja. Azaz a kérdésben szereplő esetben a „realizált jövedelem” alapján kell a tb közterheket megfizetni.
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella
0 hozzászólás Mire érdemes figyelni a jövő évi juttatásoknál?2018. Szeptember 6. 17:13 - siteadmin Mint már írtunk róla, a munkáltatók által adott különböző juttatások adózása átalakul 2019-ben, számos béren kívüli juttatás, és egyes meghatározott juttatás kvázi "megszűnik”, illetve csak bérként adózva lesz adható. Ez persze fejtörést okozhat a munkáltatók HR-, adó- és pénzügyi osztályainak, hiszen egyensúlyozniuk kell a várhatóan megnövekedő bérköltségek és a munkavállalók megtartásának, illetve a dolgozói elégedettség fenntartásának vékony mezsgyéjén – állapítja meg a Deloitte.
Arra hívják fel a figyelmet, hogy a reflektorfénybe került juttatások mellett számos olyan jövedelmezési forma fordulhat elő, amelynek adókezelését az új szabályok fényében a munkáltatóknak át kell gondolniuk. Mire céloznak?
Sok társaság biztosít különféle juttatásokat a munkavállalói számára a cafeteria-rendszereken kívül is. Ezek lehetnek minden munkavállaló, vagy akár családtagjaik részére, vagy egy meghatározott munkavállalói kör számára biztosított juttatások. Ilyenek például a munkáltató alapításának évfordulójára mindenkinek adott hátizsák, a kollégák születésnapjára adott bonbon, a hölgyek nőnapi virága, a munkavállalóknak adott karácsonyi bejgli, gyerekeiknek összeállított Mikulás-csomag vagy az irodaházhoz közeli fitneszterem ingyenes vagy kedvezményes látogatása. A juttatások lehetősége gyakorlatilag végtelen, a közös pont bennük az, hogy nem a munkavállaló munkájának ellentételezésére, hanem az elégedettség növelésére adják.
Ráadásul az ilyen juttatások sokszor már annyira beágyazódtak az adott vállalati kultúrába, hogy a munkavállalók szinte természetesnek veszik, hogy elérhetőek számukra. Éppen ezért megvonásuk érzékenyen érintheti a dolgozókat, csökkentheti az elégedettséget.
A munkáltatók eddig vagy belső szabályzat alapján biztosíthatták ezeket munkavállalóik részére, vagy csekély értékű ajándékként kezelték az ilyen juttatásokat, így mindkét esetben az „egyes meghatározott juttatásokra” vonatkozó közterheket kellett megfizetniük a juttatások után. A 2019-as adócsomag azonban egyrészről megszünteti a belső szabályzat alapján adott juttatások lehetőségét, másrészt a csekély értékű ajándék juttatását évi egy alkalomra korlátozza.
De milyen lehetőség marad a munkáltatóknak, ha továbbra is szeretnének ilyen juttatásokat biztosítani? Gyakorlati példákon mutatják ezt be.
1. A vállalat hozzájárul az irodaházban működő fitneszterem-bérlet árához havi 1000 forint értékben.
2. A társaság a kollégákat meglepné 1-1 bejglivel karácsonyra. Ekkor komoly adminisztrációs kihívással nézhetnek szembe jövőre, mert:
Ergó naprakész nyilvántartást kell vezetni arról, ki jár fitneszterembe, hiszen nekik már nem adható a beigli csekély értékű ajándékként. Ezért, hacsak a munkáltató nem szervez egy karácsonyi ünnepséget is, ahol a csomagot átadja a dolgozóknak, az egészségtudatos kollégáknak adott bejgli bérként adózik.
Az egyszerre több személynek szervezett szórakoztató esemény és az ott átadott ajándék (bizonyos értékhatárig) ugyanis megmarad egyes meghatározott juttatásként adózó elemnek, de ehhez meg kell tartani a karácsonyi ünnepséget és ott kell odaadni a süteményt.
A cikket partnerünk, a CafeT-rend készítette, és amennyiben kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk az info@cafetrend.hu e-mail címre, vagy keresse telefonon munkatársainkat a +36 (1) 273-3838 telefonszámon, ahol készségesen állunk rendelkezésére.
0 hozzászólás
Lapozás:
[1]
|
Blog archivum
|
