Munkaviszony vagy kisadózás?2019. Március 21. 13:03 - siteadminNem egy esetben hallhatunk arról, hogy a munkáltató kisadózóként foglalkoztat olyan személyeket, akiket nem vállalkozóként, hanem munkaviszonyban kellene alkalmazni. 2012. évi CXLVII. törvény alapján a kisadózás választásakor négy kizáró okot sorol fel, amelyekből három külön ellenőrzés nélkül, míg a negyedik kizáró ok csak ellenőrzés keretében tárható fel. Ez utóbbi a vállalkozási tevékenység és a munkaviszony elkülönítése, amelyet az alábbi bejegyzésben részletezek.
2012. évi CXLVII. törvény alapján nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság a bejelentés évében vagy az azt megelőző 12 hónapban törölte. Ennek a kizáró oknak a fennállását az adóhivatal nagyon könnyen le tudja ellenőrizni.
A második és a harmadik kizáró ok, hogy nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás, amely az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke, illetve a TEÁOR 2008 szerint 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységéből az adóalanyiság választásának évében bevételt szerzett, továbbá nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás sem, amely a bejelentés megtételekor végelszámolási, felszámolási, kényszertörlési eljárás hatálya alatt áll. A vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó adatok nyilvánosak, így ezeknek a kizáró okoknak az ellenőrzése is könnyen elvégezhető. A negyedik kizáró ok, hogy nem lehet kisadózó, akinek a tevékenységét munkaviszonyban kellene ellátni, amelynek az ellenőrzése azonban nem olyan egyszerű, így ez a kizáró ok a kisadózónál lefolytatott ellenőrzés során tárható fel.
Mikor beszélhetünk kisadózásról és mikor munkaviszonyról?2012. évi CXLVII. törvény szabályozza, hogy kit kell kisadózóként bejelenteni. Azaz kisadózóként kell bejelenteni
Továbbá a fenti törvény kimondja, hogy a kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság, közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre. Azaz a kisadózást választó vállalkozó vagy munkaviszonyban vagy kisadózóként dolgozik a vállalkozásban.
Megjegyzés: Kisadózó egyéni vállalkozó esetén az adóalany az egyéni vállalkozót, mint magánszemélyt jelenti be kisadózóként.
A negyedik kizáró okra figyelemmel, a kisadózás választásakor azonban tisztában kell lenni azzal, hogy nem minden esetben választhatja az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, az ügyvédi iroda, a betéti társaság illetve a közkereseti társaság a kisadózást. A kisadózásról szóló törvény a munkaviszony vélelme kapcsán – a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvhez hasonló – szempontokat fogalmaz meg az alábbiak szerint:
Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozás között munkaviszony jött létre. Amennyiben ez a vélelem megdől, akkor választható a kisadózás. A munkaviszonyra vonatkozó vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:
1.) A munkaviszony jellemzője, hogy a munkavállaló a feladatait személyesen látja el. A munkaviszonyban az alkalmazott helyettest nem vehet igénybe. Erre tekintettel fogalmazza a törvény, hogy megdől a munkaviszony vélelme, ha a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette. Amennyiben tehát a kisadózó gondoskodik akadályoztatása esetén arról, hogy helyette a munkát megfelelő szakértelemmel rendelkező személy lássa el, akkor már nem áll fenn a személyes munkavégzés elve, így a munkaviszony vélelme ez esetben megdől. Amennyiben azonban az adott tevékenység kapcsán kizárólag személyes munkavégzés áll fenn, akkor a feladatot munkaviszonyban kell ellátni.
2.) A második szempont, amely megdöntheti a munkaviszony vélelmét, hogy az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhat utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan. A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik, hogy a munkáltatót megilleti az egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben egy vállalkozásnál a felek között mellérendeltség áll fenn, ahol nem érvényesül a folyamatos utasításadás. Azaz, ha utasításadás áll fenn a tevékenység végzésére vonatkozóan, akkor munkaviszonyban kell ellátni a feladatot, így ez esetben sem dől meg a munkaviszony vélelme.
3.) A tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére. Munkaviszonyban a munkavégzéshez szükséges eszközöket, anyagokat a munkáltatónak kell biztosítania a munkavállaló részére. Erre tekintettel, ha a vállalkozó a tevékenységet nem a saját vagy bérlet eszközeivel végzi, hanem azokat az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a rendelkezésére, akkor ez esetben is munkaviszony keretében történő munkavégzés valósul meg.
4.) A munkaviszony sajátossága, hogy a munkáltató határozza meg a munkavégzés rendjét. Amennyiben ez a munkajogi jellemző nem érvényesül, azaz a kisadózó dönt arról, hogy miként végzi a munkát, akkor jogszerűen választható a kisadózás.
5.) Könnyen ellenőrizhető feltétel a következő szempont, mely szerint, akkor beszélhetünk valódi vállalkozási tevékenységről, ha a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll. Ennek hiányában a munkaviszony jelleg érvényesül.
6.) További körülmény, amely a munkaviszony vélelmét megdönti, hogy a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem ugyanattól a személytől/szervezettől szerezte.
7) Végezetül az utolsó szempont amit figyelembe kell venni a következő: a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében - legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya illetve egyéb, nem kisadózó, és nem kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozói jogviszonya kapcsán - nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt munkaviszonyban vagy vállalkozói jogviszonyban sem.
Amennyiben tehát a fenti 7 pontból minimum két pont a vállalkozói tevékenységet támasztja alá, akkor jogosan választható a kisadózás, azaz a munkaviszonyra vonatkozó vélelmet ez esetben megdőltnek kell tekinteni. Ha azonban ez nem áll fenn, akkor a kisadózó tevékenysége munkaviszonyt leplez, és az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint fogják megállapítani.
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella
|
Blog témakörök
Blog archivum
|