|
|
|
|
  A Tbj. és a szociális hozzájárulási adó novemberben elfogadott módosításai2018. November 28. 9:12 - siteadmin
2018. november 23-án került kihirdetésre „Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról” szóló törvény, amely többek között módosította a Tbj. és a szociális hozzájárulási adó egyes szabályait is. Az alábbiakban a fenti két törvény változásait ismertetem. Elsőként tekintsük át a Tbj. módosításait!
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) módosításait két csoportba lehet sorolni. Az egyik a nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó pontosítás, a másik az Uniós rendelet vagy a Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá tartozókat érinti. Mindezek alapján elsőként tekintsük át a nyugdíjasokra vonatkozó pontosítást!
2019. január 1-jétől – a kiegészítő tevékenyéget folytatóhoz hasonlóan – a saját jogú nyugdíjas nem lesz biztosított, ha az Mt. szerinti munkaviszonyban áll. Mindezek alapján 2019. január 1-jétől a kiegészítő tevékenységet folytatókhoz hasonló kiegészítés kerül be a Tbj.-be, amely alapján a munka törvénykönyve szerint munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas személy akkor is saját jogú nyugdíjasnak minősül, ha a nyugellátásának folyósítása szünetel.
Járulékalapba tartozó, illetve abba nem tartozó jövedelmekre vonatkozó szabály kiegészítése:
2019. január 1-jétől járulékalapot képező jövedelemként kell figyelembe venni azt a jövedelmet is, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. alapján biztosítási jogviszony állt fenn, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától, ha a kifizetés, juttatás időpontjában a Tbj. 13. §-a alapján más ország járulékszabályai alkalmazandók. Vagyis akkor kell a biztosítási időszakra később kifizetett jövedelmet járulékalapként figyelembe venni, ha a kifizetés időpontjában
Ugyanakkor arról is rendelkezik a módosítás, hogy 2019. január 1-jétől nem kell járulékalapot képező jövedelemként figyelembe venni azt a jövedelmet, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a 11. §, a 11/B. § vagy a 13. § alapján nem állt fenn biztosítási jogviszony, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától. Azaz mindazon esetekben, amikor a Tbj. alapján nem jön létre biztosítási jogviszony Magyarországon (Tbj. 11. §, 11/B. §, 13. §), akkor ezen időszakra történő kifizetés esetén a kifizetett jövedelem, juttatás nem képez járulékalapot.
Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményekhez kapcsolódó módosítások:
Több helyen, ahol csak az Uniós rendeletre hivatkozik a Tbj., kiegészül a törvény az Uniós rendeletre hivatkozás mellett Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményekkel is. Az indokolás alapján a Tbj. kétoldalú szociális biztonsági egyezményekkel való összhangjának megteremtését szolgálja ez a módosítás, amelyből én a következő két módosítást emelném ki:
Szociális hozzájárulási adóNégy csoportra felosztva ismertettem azokat a módosításokat, amelyeket a még hatályba sem lépett, szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvényt pontosítják és kiegészítik:
Elsőként tekintsük át azokat a változásokat, amely a szociális hozzájárulási adófizetés kötelezettjeire, illetve a szociális hozzájárulási adóalapra vonatkoznak!
2018. évi LII. törvény meghatározza azokat a tőkejövedelmeket, amelyek után szociális hozzájárulási adót kell fizetni. Ide tartoznak
A novemberben elfogadott módosítás kapcsán pontosításra került, hogy a fenti jövedelmeknek kizárólag azon része után kell megfizetni a szociális hozzájárulási adót, amely után Magyarországon kell személyi jövedelemadót fizetni.
Az egyszerűsített vállalkozói adó alanyának minősülő egyéni vállalkozót saját maga után terhelő adó alapja az egyszerűsített vállalkozói adó alapjának 4 százaléka, ha pl: az adóalap megállapításának különös szabályai alkalmazása alól legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyára tekintettel mentesül. Eddig nem tartalmazta a törvény azt a szabályt, hogy a fenti 36 órás foglalkoztatás meghatározásánál az egyidejűleg fennálló több munkaviszonyt össze kell számítani. A módosítás azonban a Tbj. szabályaival összhangban rögzíti a fenti összeszámítási kötelezettséget.
Továbbá a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény kiegészült az alábbi szabállyal:
Szociális hozzájárulási adóalapot képez az a jövedelem is, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. alapján biztosítási jogviszony állt fenn, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától. A módosítás indokolása alapján a fenti kiegészítés a Tbj. szabályaival teremti meg az összhangot. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a Tbj. a fenti szabály kapcsán azt is tartalmazza, hogy ezt akkor kell alkalmazni, ha a kifizetés, juttatás időpontjában a Tbj. 13. §-a alapján más ország járulékszabályai alkalmazandók.
Külföldi kifizetőre, kiküldetésre vonatkozó módosítások:
További pontosításokat fogalmaz meg az elfogadott módosítás a járulékalapot nem képező jövedelmek kapcsán. Az alábbi szabályoknál el kell különíteni, hogy járulékalapot nem képező jövedelmet külföldi kifizető adja, illetve azt külföldi személy szerzi-e meg:
Még mindig maradva a külföldieknél, a szocho törvény módosítása kiterjesztette a szociális hozzájárulási adómentesség körét a külföldi személy által megszerzett a 2018. évi LII. törvény 1. § (4) bekezdés szerinti jövedelmekre is. Vagyis a Tbj. szerinti külföldi személy béren kívüli juttatásának [Szja tv. 71. §], béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatásának [Szja tv. 70. §], a kamatkedvezményből származó jövedelmének [Szja tv. 72. §] Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összegét nem terheli szociális hozzájárulási adó.
Kedvezményekre vonatkozó módosításokA módosítás indokolása úgy rendelkezik, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység adókedvezményt felváltja egy jobban célzott adókedvezmény a kutató-fejlesztő foglalkoztatása után érvényesíthető adókedvezmény.
Megjegyzés: A jelenlegi (2011. évi CLVI. törvény 462/H. §) kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezményt a kifizető az annak érvényesítésére nyitva álló határidő lejártáig a 2018. december 31-én hatályos rendelkezések szerint érvényesítheti.
A kedvezmény címe nem változott, az továbbra is „A kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény” maradt, azonban a cím alatti szabály már kutató-fejlesztő tevékenységet említ. A kutató-fejlesztő foglalkoztatása után érvényesíthető kedvezményt, az adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban kutató-fejlesztő munkavállalót alkalmazó kifizető veheti igénye. A kedvezmény feltétele, hogy a vállalkozásként működő kifizető saját tevékenységi körben alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést végző kutatóhelynek minősüljön. Erre tekintettel a törvény meghatározza a fenti fogalmakat, amelyek a következők:
Megjegyzés: A kedvezmény igénybevétele esetén a kifizető a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként nem vonhatja le a kutató-fejlesztő munkavállaló azon munkabérének a hozzá kapcsolódó szociális hozzájárulási adóval és szakképzési hozzájárulással növelt összegét, amelyre a fenti kedvezményt érvényesít.
Mint arról már júniusban írtam, 2018. december 31-én hatályos rendelkezések szerint az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetők a jelenlegi kedvezmények közül:
A módosítás rögzíti, hogy ha az új szocho törvényben foglalt kedvezmények valamelyikére, és a fenti „kifutó” kedvezmények valamelyikére is egyidejűleg jogosult lenne a kifizető, akkor választása szerint csak egy adókedvezményt érvényesítheti.
A munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezménynél is pontosításra került a szabály. A kihirdetett szocho törvény alapján munkaerő-piacra lépő az, aki az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett az 1997. évi LXXX. törvény szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal. A módosítás alapján a fenti időszakban nem csak a munkaviszonyt, hanem az egyéni-, társas vállalkozói jogviszonyt is figyelembe kell venni.
2018. november 24-étől új kedvezményként került bevezetésre a védett korban elbocsátott köztisztviselők után érvényesíthető szociális hozzájárulási adókedvezmény. Ezen kedvezmény igénybevételének a feltétele, hogy az elbocsátott természetes személy rendelkezzen az őt elbocsátó munkáltató által kiállított igazolással, és annak egy eredeti példányát bemutassa az őt alkalmazó kifizetőnek.
Igazolás: Az elbocsátó munkáltató igazolást állít ki annak a természetes személynek, akit a felmentését (felmondását) közvetlenül megelőzően közszolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban vagy költségvetési szervnél munkaviszonyban foglalkoztatott és a 60. életévét betöltötte. Az igazolást a munkáltató a jogviszony megszűnése napjáig állítja ki, feltüntetve a jogviszony megszűnésének napját is.
A fenti igazolással rendelkező természetes személyt munkaviszonyban alkalmazó – kivéve a költségvetési szervet - kifizető a szociális hozzájárulási adóból adókedvezményt vehet igénybe. A kedvezmény a bruttó munkabér – de legfeljebb a minimálbér négyszerese – után fizetendő 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adó.
A kedvezmény mindaddig érvényesíthető, amíg a fenti munkavállaló nem minősül a Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjasnak.
Megjegyzés: Az egyszerűsített foglalkoztatás alapján kifizetett munkabért az adókedvezmény összegének kiszámításánál nem lehet figyelembe venni
A szabályozás rendelkezik a kifizető értesítéséről, hogy a fenti kedvezményt igénybe veheti. Ennek keretében az igazolást kiállító munkáltató az igazolásról a kiállítás hónapját követő 12. napig adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóságnak. Az állami adó- és vámhatóság ezen adatszolgáltatás alapján - a biztosítotti bejelentés megtételét követően - hivatalból, a foglalkoztatás kezdő időpontját követő hónap 10. napjáig, a védett korban lévő személyt foglalkoztató kifizetőt elektronikus kapcsolattartás útján értesíti a fenti kedvezmény igénybevételének lehetőségéről.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy ennek a kedvezménynek az érvényesítését nem zárja ki, ha a természetes személy ismételten munkaviszonyt létesít. A kifizetők a saját jogú nyugdíjas kor betöltéséig érvényesíthetik ezt a kedvezményt.
Megjegyzés: A fenti kedvezménynél szakképzési hozzájárulást is lehet érvényesíteni.
Egyéb módosításokAmíg korábban az önkéntes egészségpénztár és az önkéntes önsegélyező pénztár a jogosulatlanul igénybe vett pénztári szolgáltatás esetén nem minősült kifizetőnek, addig a módosítás egészség- és önsegélyező pénztárra, és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár célzott szolgáltatásként nyújtott önsegélyező szolgáltatására is kiterjed. A módosítás által kibővült szabály a következőt tartalmazza:
Nem minősül kifizetőnek az önkéntes kölcsönös egészségpénztár, önsegélyező pénztár, egészség- és önsegélyező pénztár
esetén.
Az egyéni vállalkozóhoz hasonlóan a módosítás kimondja, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fennálló adót a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella
közgazdasági szakokleveles jogász, egészségügyi menedzser
|
Blog témakörök
Blog archivum
|
