A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló társadalombiztosítási- és családtámogatási ellátásairól.2018. Február 14. 10:58 - siteadminMind a Munkatörvénykönyv, mind a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, mind a családok támogatásáról szóló törvény külön rendelkezik a gyermeküket egyedül nevelő szülőkről. Az alábbiakban bemutatom, hogy ki minősül egyedülállónak a Munkatörvénykönyv, az egészségbiztosítási törvény és a családtámogatási törvény alapján, és mennyiben tér el a gyermeküket egyedül nevelő munkavállalók ellátása azoktól, ahol mindkét szülő neveli a gyermeket, gyermekeket.
A Munkatörvénykönyv külön rendelkezik a gyermekét egyedül nevelő munkavállalók munkaidő-, és pihenőidő-beosztásáról, illetve más helyen történő munkavégzéséről. A hatályos szabály alapján a gyermekét egyedül nevelő munkavállalónál – gyermeke 3 éves koráig –
egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a munkavállaló hozzájárulása alapján alkalmazható,
A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén – gyermeke 3 éves korától 4 éves koráig – rendkívüli munkaidő vagy készenlét csak a munkavállaló hozzájárulásával rendelhető el, kivéve ha erre baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében kerül sor.
Továbbá külön szabály vonatkozik a szokásostól eltérő más helyen történő munkavégzésre. A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Más helységben végzendő munkára akkor kötelezhető a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló a gyermeke 16 éves koráig, ha ahhoz a munkavállaló hozzájárul.
Megjegyzés: A Munkatörvénykönyv alapján gyermekét egyedül nevelő munkavállaló az, aki gyermekét saját háztartásában neveli és hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa.
Ezt követően tekintsük át, hogy gyermeke betegsége esetén, milyen hosszan jogosult a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló táppénzre!
Gyermekápolási táppénzA kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény alapján táppénzre jogosult többek között az a munkavállaló, akinek a biztosítási jogviszonya alatt 12 év alatti gyermeke beteg lesz. Gyermekápolási táppénz időtartama az egyedülálló szülő esetén hosszabb, mint a gyermeküket együtt nevelő szülők esetén, de ez a különbség csak a gyermek 3 éves korát követően érvényesül az alábbiak szerint:
A gyermekápolási táppénz
A gyermekápolási táppénz kapcsán – a Munkatörvénykönyvében leírtakkal megegyezően – egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él. Nem minősül egyedülállónak, akinek élettársa van.
Megjegyzés: Az egyedülállóság szempontjából különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, de a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamatban.
Továbbá a gyermekápolási táppénz kapcsán egyedülállónak kell tekinteni azokat a házastársakat (élettársakat), akik a vakok személyi járadékában részesülnek, vagy arra egyébként jogosultak, valamint akinek a házastársa (élettársa) többek között
Családi pótlékA gyermekápolási táppénz összegénél nincs különbség abban, hogy gyermekét egyedül nevelő szülőről van szó, vagy sem. Ezzel szemben a családi pótlék mértéke függ attól, hogy a szülő egyedülállónak minősül-e. Milyen mértékű ez a különbség?
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a családi pótlék mértéke függ a gyermekek számától, továbbá függ attól, hogy a gyermek(ek)et egyedülállóként vagy nem egyedülállóként neveli a szülő, illetve függ attól is, hogy a gyermek tartósan betegnek, illetve súlyosan fogyatékosnak minősül-e.
Mindezek alapján, ha például egy munkavállaló egyedül neveli a gyermekét, akkor az alábbi családi pótlékokra jogosult:
A fenti összegek kapcsán megállapítható, hogy a családi pótlék ugyan differenciált, azaz magasabb összegű családi pótlékra jogosult az egyedülálló szülő, de ez különbség minimális, a nem egyedülálló szülőknek járó ellátáshoz képest.
Családi pótlék esetén – hasonlóan a Munkatörvénykönyvhöz és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényhez – egyedülállónak kell tekinteni azt, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa. Továbbá ezen ellátás kapcsán egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is, aki saját maga, illetve akinek a házastársa, élettársa
Összegezve megállapítható, hogy mindhárom törvény egyedülállónak tekinti a hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön élő személyt, és azt, akinek nincs élettársa. Azonban az egyedülállóság további eseteit is szabályozza a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, és a családok támogatásáról szóló törvény, amelyekre az ellátások megállapításakor figyelemmel kell lenni.
Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella
|
Blog témakörök
Blog archivum
|